Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Fried István: Németh László–Kazinczy Ferenc–Babits Mihály

rajzból, ritkábban a művekből vett epizódokat, adatokat olvassa vissza, másrészt írótípust kísérel meg körvonalazni, ez utóbbinál áll fönn a leginkább az elrajzolás veszélye (mikor is a némi egyoldalúsággal az alakulástörténet előre megtervezett módjának rendelődik alá az írói személyiség, vagy megfordítva). Már korai tanulmányaiban is elválaszthatatlanul keveredik össze a magánemberi, a közéleti és az írói jellemvonás; s ami feltűnő, hogy e három területről érkező karakterizálásból nem mindig tetszik ki, melyik mely területet érint. Például Kazinczyról: „Finomkodó és finom. Akadékoskodó és művész. Intrikus és hős. Szavain egy új csillogás lakkja; ízlése új, szelídebb nyereg a magyar vadócon. "18 Hogy a passzus nemzetkarakterológiai zárása szerencsés-e, szóvá tehető, fontosabb, hogy előkészül Kazinczy törekvéseinek és a magyar lényegnek konfrontálódása. A tulajdonságok összesítésekor még messze nem dőlt el: érdem (finom, hős, új ízlés) és érdemtelenség (finomkodó, akadékoskodó, intrikus) hogyan aránylik egymáshoz, s ezek közül melyek „írói" tulajdonságok. Ellentétes elemekből szövődik össze egy írói „természetrajz", ez elemek olvashatók úgy is, mint egy érdekes személyiség megannyi vonása, de nem zárható ki teljesen az sem, hogy egy kifejezetten írói elképzelés vagy írói működés körvonalazódik, bár többet tudhatunk meg az írás szerzőjéről, mint tárgyáról. A végkövetkeztetés azonban mesz- szire mutat: „született irodalmi diktátor”. A következő tanulmányban19 ez úgy módosul, hogy: „méltó volt arra a korai diktátorságra". Persze, az ezt kiegészítő megjegyzés némileg visszavonja ezt a kedvezőnek tűnő megállapítást, s a későbbi értekezés fényében elmarasztalással egyenértékű, a jelen dolgozatban azonban némi megengedő gesztus nem tagadható meg: „

Mint minden igazi diktátor, ő sem hagyott más választást az embereknek, minthogy őt tegyék meg Kazinczyvá.” A rendkívül szellemes, az esszéírók tollához méltó kijelentés azonban nyitva hagyja a megítélést, annál is inkább, mert a tanulmány nem nélkülözi a paradoxonokat (Kazinczyról: „nincsenek művei, de jeles szervező"; még inkább: „Kazinczy ereje, hogy lenézi, ami megvan, s túlbecsüli, ami nincs”), s e paradoxonok ugyan kiválóan érzékeltetik egy „átmeneti"-nek tekintett kor többfelé ágazó lehetőségeit, azt nevezetesen, hogy nemcsak a Kazinczy kijelölte úton indulhatott el a magyar irodalom, de legalább olyan mértékben utal Németh László „készülődés"-ére, alapozó munkájára, körültekintésére a magyar irodalomban, amely körültekintést majd irodalomtörténeti (sőt: kultúratörténeti) elgondolás kidolgozása fogja követni. „Kazinczy bebizonyította a nagybőgőről, hogy fuvola is tud lenni." Németh írásmódja olvasóitól beleélést, megfejtő akciót követel, az efféle kitételt vitatni, bírálni fölöttébb kockázatos, viszont lehet érvelésmentesen elfogadni vagy elutasítani, értékelni a metaforákat vagy értetlenül elfordulni. Egyelőre azonban mind a „tekintélyes ifjú", mind a folyóirat-szervező részleges fölmentésben részesül Némethtől, bírál- nivalót bőven talál benne, egészében azonban méltatja szűnni nem akaró fáradozását. Nem annyira művekről van szó, hanem az irodalomteremtés érdekében tett fáradozásokról, egy magatartásformáról, amelynek egyként akadnak rokonszenves és ellenszenves vonásai. „Kazinczynak nagyszerű érzéke volt a félig társadalmi, félig szellemi hierarchiához s emberségére legyen mondva, nem csak a császárnak adta meg a magáét." Ahhoz, hogy egy értelmező vitába szálljon Németh tételeivel, a metaforák, a képes beszéd feloldására volna szükség, egy metaforikus értelmezés olyan értelmezésére, amely óhatatlanul félreértésekhez, félreértelmezésekhez vezethet, mint ezt a Kisebbségben kritikusainál is tapasztalhatjuk. Minthogy Németh kijelentései nem egyszer nem egy „levezetés", egy kifejtés művelete során kapnak alakot, ennélfogva a szakkritika nemcsak alapvetően eltérő szókinccsel, terminológiával közelítette meg a megvitatandó problémát, hanem nem tud mit kezdeni a szépírói eszközökkel szemléletessé tett (szűkebben vett tudományos értelemben azonban

18 Németh László: Egy régi magyar folyóirat. In Uő: Készülődés. A Tanú előtt. Budapest 1941., II. 36., 40.

19 A tekintélyes ifjú. In Uő: uo., 40M5, főleg 43.

45