Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Térey János: „A Sátán életemre tör”
Alma, mint nősténymacska a kosarában, elhelyezkedett. „Jézus ezt mondta Simonnak - kezdte A zsoltár után a fiatal tiszteletes -: Evezz a mélyre, vessétek ki hálóitokat fogásra. Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, És semmit sem fogtunk egyáltalán, A te szavadra mégis kivetem a hálót. S mikor így tettek, olyan nagy tömeg Halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik...- Folytatta a huszonöt év körüli férfi. Alma nem ismerte, de úgy látta, Egy kicsit nagy rá a palást. Isten fölhasználja a kudarcokat, Hogy így hívja föl magára a figyelmet. Péter fáradt volt és csalódott a sikertelen Halászat után, amikor Jézus szólt hozzá...- Alma fészkelődött a helyén, S a kupola hangsúlyos íveit tanulmányozta. - ...De szólni fog Istenünk megcsikorduló Házasságunkon keresztül is, A gyermeken keresztül, akiről szinte lemondtunk, A munkánkon keresztül, amely csömört okoz. Nem mondhatni, hogy Isten javasolná A fejveszett futást a problémák elől: Azt akarja, hogy okuljunk belőlük. Fedezzük csak fői, mit tud tenni, Ha őt hívjuk be helyzetünkbe: Istent! O megteheti, hogy visszavisz kudarcunk Helyszínére, és ott ad átütő sikert." Úrvacsorát is osztottak a havas Templomban, és a gyülekezet, Ahogy régen, a 461. dicséretet énekelte: Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem. A lelkész még bizonyára mondott egyebet, De Almának ez a végszó is megfelelt, És figyelme a rózsablakon túlra kalandozott. Fogadni mert volna, hogy úgy fog búcsúzni Ez a fiatalember is, ahogyan múltbeli Kollégái: „Térjetek meg hajlékaitokba." 7
