Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Térey János: „A Sátán életemre tör”
Hajlék, erre az emelkedett szóhasználatra Alma mindig fölkapta fejét, ahogyan most is; És - az igétől telibe találva - Látta, ahogy pustol az új hó a tetőkön. Látta, ahogy mindenhova beférkőzik, Legömbölyítve a tereptárgyak élét, Eltüntetve a tüskéket, kacsokat, ágakat, Nem hagyva semmit eredendően keménynek, Bebugyolálva a hajlékony póznákat, Mint valami ragyogó géz. A hó csak arra jó, hogy jobban látszódjanak benne A barnás kráterek és a sivár, sárgás, emberi foltok; Mintha megannyi golyónyom, Olvasta Alma valamelyik keserű kortárs szerzőnél. Ezt a lemondó hozzáállást a maga részéről vitatta, Bár a tények azok tények, Mintha megannyi golyónyom. Dolina Iván dühöngött, csapkodott, csésze áfáihoz. Szóval a felesége egyszerűen kiviharzott, szó nélkül. Még csak nem is lehetett sejteni, hová. Vasárnap délelőtt, könyörgök! Dolina azon töprengett, cirkáljon-e fól-alá Budán, Amíg valamelyik törzshelyükön megtalálja. Mintha az olyan könnyen menne... Annak pedig mennyi esélye van, Hogy szembejöjjön az utcán valahol? Ilyen időben ? Szamárság. Azóta is Kiapaszthatatlan forrásból szakadt a hó. A férfi vállal nyomta ki a beragadt Kaput, és centinként tört előre utat, Kötésig érő havon küzdve át magát. Tisztásra csak a járdán ért; Leporolta magáról a fehér, tolakodó anyagot. Alibicigarettája nem esett jól. Járó motor mellett takarította le a körülbelül Harminc centit a kocsi szélvédőjéről. Hogy oda ne kövüljenek, az ablaktörlő lapátjait Éjszakára mindig fólhajtotta, bízva abban, Hogy errefelé nem divat letörni őket, De most mindkettő így is odafagyott. A mocskos mindenit, olvasztani kell? Látta a műszerfalon, félig üres a tank.
