Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Simoncsics Péter: Emlékezés egy „intézményre”
tanulmánya, Az alsóbb nyelvi szintek leírása (1969) - csupa technika, a részletek minuciózus szemrevétele és szédítően bravúros tálalása. Mégsem lett belőle „dogmatikus" generativista, mint például a hozzá hasonlóan nagy hatású, de egyre inkább a saját „zsenialitásának" az örvényébe keveredő („becsavarodó") Zsilka János, ő nyitott maradt más tanítások és eszmék irányában. Talán még kognitív nyelvészet nem is létezett, legalábbis neve nem volt még, amikor a Magyar Nyelvészek III. Nemzetközi Kongresszusán Nyíregyházán, 1977-ben, ő volt a megnyitó előadó, az Akadémia akkori elnöke, az agykutató Szentágothai János nyelvészeti tanácsadója, és ez nagyon meg is látszott az előadáson — a jól előkészített nyelvi-nyelvészeti adatokat lenyűgöző eleganciával tálalta a nagy hírű akadémikus. Ez az együttműködés jellemző mindkettőjükre: Szentágothaira, aki rátalált a hasonló gondolkodású fiatal tudósra, és Szépére, aki kitűnően alkalmazkodott egy másik tudomány hitelesen megrajzolt hátteréhez - akár egy előadás tartamára is. Tanúja voltam hasonló jellegű együttműködésének professzorommal és mentorommal, a finnugor (uráli) nyelvész Hajdú Péterrel, aki több mint egy évtizedig igazgató volt az MTA Nyelvtudományi Intézetében, ahol Szépe György az Általános Nyelvészeti Osztályt vezette. Kettejük barátsága korábban kezdődött, még az 50-es évek elején, az MTA Nyelvtudományi Intézetének megalakulásakor, és egészen halálukig (sőt, azon túl is) tartott. Együttműködésük alapja egymás autonómiájának teljes és feltétel nélküli elismerése, amiben számomra az volt a leginkább bámulatra méltó, hogy némán, szavak nélkül, szinte titokban „nyilvánult meg". Ilyen „egy húron pendülést" - hogy szineszté- ziásan fejezzem ki magam - azóta is csak nagyon ritkán tapasztaltam a szakmában, sőt azon kívül is. Úgy sejtem, hogy az ő sok csalódást megélt nemzedékük jellemzője volt ez a hatékony védekező mechanizmus. Innen érthető meg az is, hogy a függetlenséghez való viszonyuk elválaszthatatlan párja volt náluk a lojalitás. Szépe György mindig lojális volt barátaihoz, tanítványaihoz, és hasonló lojalitást várt el tőlük. Csaknem negyvenéves ismeretségünk alatt egyszer lehettem tanúja, hogy elvesztette hidegvérét - éppen azért, mert az elvárható lojalitást nem kapta meg. Nemzedékem egyetlen (zabolátlan) nyelvész zsenije, kezdő korában, még a 80-as évek elején, az ő közbenjárására, mondhatni, az ő személyes jótállására kapott aspiráns ösztöndíjat az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságától a Szovjetunióba. Az illető azonban visszalépett anélkül, hogy visszalépésének okát közölte volna. Szépe György úgy látta, hogy a fiatalember a saját önös érdekét a közérdek elé helyezte ezzel az illojális lépéssel, s így a szakma legjobbjai által kiépített védőállásokat gyengítette, ami Szépe György szemében megbocsáthatatlan vétek volt. Én tudtam e visszalépés okát, de nem mondhattam el Szépének, s ekképpen intervencióm nála barátom érdekében erőtlen érveken nyugodott („nagyon nagy tudású", „mélyen szántó elme", „nagy reményekre jogosító" stb.), minthogy a legfontosabb (és legemberibb) érvről hallgatnom kellett. (Biztos vagyok benne, ha ismerte volna személyes indokát visszalépésének, megenyhült volna irányában.) Szóváltásunknak rám, illetve kölcsönös viszonyunkra nézve mégsem lett következménye, jóindulatát továbbra is élvezhettem, és ez is nagyon jellemző Szépe Györgyre: nem szekértáborokban gondolkozott, szövetséget mindig személyekkel kötött, soha nem csoportokkal, netán pártokkal, és mindig valamely nemes cél érdekében. Lotz János alma matere, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium „Dr. Lotz János Anyanyelvi Szakkörének" vezetője, dr. Antoni Judit és Lenczné Vrbovszki Judit tanárnő kezdeményezésére nyári tábort szervezett nyelvészet és tömegkommunikáció iránt érdeklődő diákok számára, 2006-tal kezdve, azóta is minden évben. Ennek az úttörő kezdeményezésnek Szépe György volt a patrónusa, akitől a tábor neve is származik (Lotz János Nyári Diákegyetem), s aki többször eljött előadni, hogy személyes 106
