Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Simoncsics Péter: Emlékezés egy „intézményre”
élményei alapján megrajzolja Lotz János alakját és jelentőségét a XX. századi magyar és egyetemes nyelvészetben (Lotz Jánosról, aki egyszeri jelenség volt három országban. Terts 2006: 129-147.). E nyelvészeti tábor célja az volt, hogy a helyesírási csuklógyakorlatok és az iskolás (normatív) nyelvtani szemlélet korlátain túllépve izgalmasabb nyelvészeti perspektívát mutasson a 14-18 éves középiskolásoknak. Szépe György mint külső előadó a 60-as évek közepétől kezdve hasonló törekvések jegyében állt élére az általános nyelvészet megújításának a budapesti egyetemen: tanítványaiból alakult a Fiatal Nyelvészek Köre (a teljesség igénye nélkül néhány név jelzésként: Heller Mária, Kenesei István, Komlósy András, Mártonfi Ferenc, Radics Katalin, Szabolcsi Anna, Bánréti Zoltán és mások), amely munkaközösség friss szemléletű tankönyveivel és középiskolai mintatanításaival lendületet adott az anyanyelvi nevelés modernizálásának a 70-es években. Szépe György az első azoknak a tudós személyiségeknek a sorában, akik több mint 30 évvel később fölléptek a bonyhádi tábor rendezvényein is: Daniel Abondolo a londoni egyetemről, Csepregi Márta és Horváth Iván a budapesti egyetemről, Gráfik Imre a szombathelyi főiskoláról, Benő Attila, Máthé Dénes, Molnár Bodrogi Enikő a kolozsvári egyetemről, Petőfi S. János a maceratai egyetemről, Péntek János a kolozsvári egyetemről, Kaltenbach Jenő a szegedi egyetemről, Simon Szabolcs a komáromi egyetemről, Terts István a pécsi egyetemről, Vászolyi Erik az ausztráliai Perth egyeteméről, és végül jelen írás szerzője - akkor még - a kolozsvári egyetemről. A fönt említett tanárok képviselik a humaniórák úgyszólván teljes spektrumát, az összehasonlító finnugor nyelvészettől kezdve, a retorikán és szövegnyelvészeten, a szemiotikán, az antropológiai nyelvészeten és folklorisztikán, a kisebbségi nyelveken és nyelvpolitikán, a nyelvi jogokon át egészen a kontaktológiáig. Minden közvetlensége ellenére rejtőzködő természetű ember volt, ízlését, lényének belső mozgatórugóit, közéleti vonzalmait, politikai filozófiáját csak közvetve, némely írásán keresztül lehetett megismerni. Ilyen írása The Budapest School of Linguistics [A budapesti nyelvészeti iskola], amely egy 1991-es bloomingtoni előadásának nyomtatott változata (Eurasian Studies Yearbook 72 (2000): 5-28.). Szépe György szövegében előre jelzi, hogy a címben foglalt nyelvészeti irányzatot „iskolának" tulajdonképpen csak professzora, Bárczi Géza nevezte, és jellemzi az ő sokféleséget kedvelő természetét, hogy elfogadja ezt az elnevezést. Ebbe az „iskolába" nagyon eltérő típusú nyelvészeket sorol Szépe György. És nemcsak fölsorolja a magyar nyelvészet jelentős alakjait a XX. század elejétől a század utolsó harmadáig, hanem be is illeszti őket a szakma európai hátterébe, és közben olyan ellentétpárokkal jellemzi őket, mint széles látókörű, részletekbe vesző, dinamikus, újító-megőrző típus, rétor-krónikás, lázadó-konformista, társasági lény-magányos. Ennyire különböző típusú kutatók és mesterek csak egy mindenre nyitott diák (Szépe György) képzeletében alkothatnak „iskolát". A nagy ívű tanulmányból, speciálisan magyar jelenségként, két momentumot emelek ki: elsőnek még a XIX. század utolsó harmadában, Budenz József (1836-1892) a finnugor nyelvészet első professzora alapította „kruzsok" néven elhíresült asztaltársaságot, másodiknak pedig ennek a 30-as években létrejött tréfás-anarchista változatát, a „destruktív nyelvészek körét". A „kruzsok" azzal a céllal jött létre, hogy a nyelvészek oroszul tanuljanak (innen a „köröcske" elnevezés), mert a magyaron kívül akkor minden rokon nyelv hazája az Orosz Birodalom területén volt található (még a finné és az észté is), s orosztudás nélkül e nyelvek beszélőihez, a tudomány forrásaihoz nem lehetett hozzáférni. Az eredeti célkitűzés háttérbe szorult, minthogy a legjobb diákok hamar megtanultak oroszul a maguk erejéből, míg a „kruzsok" afféle vendéglői asztaltársasággá alakult át, ahová kedden esténként eljártak a magyar, finnugor és altajista nyelvészek, és ahol 107
