Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Péter Márta: szögek a betonban: vers

a múltból ismétlődve benn hányszor ilyen volt már és lábon hordom ki magam

levetett ruháim énem és tiédet, hordom hordalak mint a sámlit. egyszerű, egy-ügyű darab, kis ácsozat vajon volt-e pár a dombon, a nagy várakozásban, a sírásban, mikor a segítség messze van az éjszaka hallgat de a bámész nép cirkuszt vár, vége- mutatványt, a lélek ellehelését strázsálja, csak a rettenet űzi el, amikor megremeg a föld, a sziklák inogni kezdenek és meghasadnak lángot okádva

jössz a síneken szép mezítelenben magasodsz, lépsz, lebegsz arányaid metszetében a súly, mint valaki benned, énvilágod énen túl, ahogy tested, a

testesülést viszed a járműt, fóld- égi művedet hogy itt lehess miből építve, kitől