Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Péter Márta: szögek a betonban: vers

a téllel nincs bajod

és nem volt a nyárral, az őszt, tavaszt is kaptad, fogadtad időd ben tkörében, ahogy a lévő mindenséget is. az első pillanattól alkalmas tanítvány voltál, készen születve bármire, sorsra mással osztozódva

fekszik párna nélkül odaajánlódva csontjain mészből kelt fehér szolgán, akit vonszol, aki vonszolja őt, s benne az érzést fényűző létkolompot és a belső jajzsivajban kihagy az élet bennem s közben hol vagyok, nézem a csontokat fenséges tiédet és a kövön másodat belőled gyűrt formát érzem a hideget a forró húgy hűlését, nedvnyomát, ahogy kicsapódik és ráfagy a csontra

múló húsaid laktad bent élted őt, művedet, ám a romlás nem ért el, a másik partig nem ér, ahol a hely benned és kívüled összehajlik és szeretve fogva tart felfogja hangod és szívedet míg vérvíz szivárog emléktestből, sebedből, ahogy vonszolod azt is a kapuig vissza