Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Simoncsics Péter: Emlékezés egy „intézményre”
Simoncsics Péter Emlékezés egy „intézményre" Szépe György (1931-2012) Méltó utódja volt anyai ági nevezetes ősének, Losontzi Istvánnak (1709-1780), akit az utókor „Praeceptor Hungáriáé"-ként tart meg jó emlékezetében mint a Hármas Kis Tükör első kiadása, 1771 óta eltelt több mint 200 éve alatt majd három tucat kiadást megérő szerzőjét. A nagykőrösi iskola utrechti egyetemen teológiai doktorátust szerzett „akadémikus rektorának" nemcsak vér szerinti, hanem szellemi leszármazottja is volt Szépe György, mert hozzá hasonlóan maga is az európai kultúra képviselője és terjesztője volt hazájában, amelyet híres őse halála és az ő születése közti időben is már annyiszor betemetett az avar puszták homokja. Szerencsémnek tartom, hogy találkoztam vele, s hogy pályám szinte minden fontos fordulóján föltűnt - pedig nem voltam a tanítványa, mert szegediként a szegedi egyetem hallgatója voltam, s ott Hajdú Péter tanítványául szegődtem a 60-as évek második felében, míg ő Budapesten folytatta tanulmányait, fejtette ki tudományos és pedagógiai tevékenységét. Szépe György fizikai, de még inkább szellemi mozgékonyságát mutatja, hogy éppen Szegeden találkoztam vele, először nem is személyével, hanem csak a nevével - még gimnazista koromban, a 60-as évek elején. Mindez a kibernetika és számítástechnika hazai úttörője, Kalmár László professzor lakásán történt, ahová szüléink régi barátságának és Laci bácsi velünk (öcsémmel és velem) egyívású Zoltán fiával való baráti, úgyszólván testvéri viszonyának köszönhetően bejáratos voltam. A gyerekszobában zajongtunk éppen, amikor Laci bácsi felesége, Erzsiké néni ránk szólt, hogy csöndesebben, mert Laci bácsival „Szépe Györgyék" tárgyalnak. Hogy ki lehetett, kik lehettek még ott Szépe Györgyön kívül, s hogy milyen minőségben, nem mondta, de jelképesnek tartom, hogy Szépe György neve megragadt emlékezetemben, holott a nyelvészetről még nem volt semmi elképzelésem, így arról sem tudtam, hogy Szépe György - nyelvész. Hogy mi a nyelvészet, s ki a nyelvész, arra nézvést a széles publikum, a művelt nagy- közönség emlékezetében máig él Lőrincze Lajos, az „Édes anyanyelvűnk" ízes dunántúli akcentussal beszélő szerkesztőjének képe, illetőleg hangja, meg az utána következő, kevésbé népszerű nyelvművelő és nyelvvédő rádió- és tévéműsorok alkotóié. Ezekből a műsorokból a nyelvészet úgy képzik meg a nagyközönség elméjében mint a „helyes" beszéd szabályainak gyűjteménye, a nyelvész pedig mint e gyűjtemény, következésképpen mint a nyelv őre, sőt „fölkent" védője. Ezt az - adott esetben a műsorvezető személyének köszönhetően esetleg - rokonszenves képet rontja az iskolai nyelvtanórák többnyire elborzasztó élménye, a helyesírási és egyéb nyelvtani csuklógyakorlatok emlé97
