Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Péter Márta: szögek a betonban: vers

bűntárgy, még önmagát jelenti, a bőr tudása is a belső formára szegezve, együtt mozog a lennivel, már teremtése által

ahogy a fa, 'mikor vonatunk elé ugrott (vihartól eredve) zöld életét sínre vetve; sokáig dongott a vagon alja, míg szétfeszült a növényi test, ellenfeszült a vasnak és keresztbe akadva, forogva hasadva eldobálta sorsát, s közben valaki elmesélt, hogy érdekes,

mindkettőnek a fejét tépte le a mozdony, aztán végtagjait (a hajléktalanoknak, akik voltak), gyönyörű szó a hajlék az otthonhiány űrfogalma véges védtelenje a hallatlan semmit idézve de attilád szeme zárva valakik lenézik és félik józsefet kényelmetlen látni őt növényi testét embernövényt, embert, a sínre alvadt vért kifordult valót áfák kiáltásait

fénylesz, s tőled a nap, az égi-test (szeretted őt, a valahogy rokont)

milyen régi ez a két nap meg a harminc óra is