Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Péter Márta: szögek a betonban: vers

lebegsz a koldulok romló testei fölött, téblábol lelked szárnya suhint.

és jár a busz, megint vonatot látva (az utca is vágány és sötét) a sok ablak meg gyéren világol, párakosz árnyak, illő test-tárgyak vetkőznek, öltöznek, éjen is napra, áttetszőn mindennek, egy kívülső lényi világban, nem kopnak a sínek, lassú szerelvény ez, helyben- jár, mint benne a gondolat, és lassú a mozdulatnyi mozgás nincs iránya, íve miértje csak

lélegzi a lehetségest és elér a kéz is valahová, tán emlékszik még, emlékből indul lepedőhöz, ágyhoz, emlék a test (az egykori) amit sikált és becézett (még saját ágyban) de ez szagos vagon - életszagos hálókocsi, helyben járó életeknek

jössz a síneken lebegsz hosszú tagokkal, fiúférfiként, s veled a nyár, a fények kertje ahol a test még nem