Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században

hogy a tanács nem is szívesen látta, ha egy-egy mester egy évnél tovább maradt náluk.13 E mesterek közül név szerint csak igen keveset ismerünk. Mindez érthetően nemcsak az iskola fenntartói-szervezeti formáira, normáira utal, hanem sokat sejtet a tanítók felkészültségéről és az oktatói-nevelői munka minőségéről is. A folyamatosságot — tekintettel arra, hogy a prédikátorok személye is gyakorta változott —, a „színvonalat" és a hagyományt valójában csak az eklézsiák közössége és azok gondnokai, mintsem a pedagógusai jelentették. Az egyházközség még a XVII. század nagyobb részében is csak egy tanító, iskolamester fizetését tudta biztosítani. Sajnos a katolikus iskolák személyi ellátottságáról még ennyit sem ismerünk. Mivel a ferences rendház tagjait ritkábban cserélték, vélhetően az oktatást végző személyek is ritkábban változtak. Merőben más viszonyok alakultak ki 1715 után, amikor a piaristák bekapcsolódtak a város oktató-nevelő munkájába.

Az egyes iskolákban tanuló gyerekek száma érthetően erősen változott. Térségünkben alig akad erre vonatkozó adat. Ritka kivételnek számít, hogy ismerjük az 1650-es években Szabadszálláson tanulók számát. Itt éveken át 120 gyerek tanulta a betűvetést. Tekintettel arra, hogy csak egyetlen tanító foglalkozott velük, ez a nagyon figyelemreméltó szám vagy ritka kivételnek tekinthető, vagy a tanítás körülményeiről, hatékonyságáról árul el igen sokat. Egy tanító energiáját — még ha esetleg segítette is a munkáját egy-két öregebb diák , — ermyi gyereknek még a fegyelmezése is felemésztette. A kecskeméti iskolákban tanulók ' létszámáról viszont még a XVII. század végéről sincs pontosabb ismeretünk. Ezért tűnik iHeglepőnek „A volt Református Kollégium" 400 éves évfordulójára írt „Iskolánk története" című munka néhány megállapítása. „... 1580-ban már több tantermes gimnázium van, úgyhogy 1599-ben a Tolnáról menekült tanulósereg baj nélkül beosztható a teljes szervezetbe, mely épyen a megszaporodott tanulósereg miatt már 6 évfolyamos gimnázium lehetett 2-4 tanteremmel. Nem valószínű, hogy az elemi iskolai részben a leánytanulóknak, akiket csak olvasásra, hittanra, énekre tanítottak, külön tantermük volt. "14 Mindez azonban csupán feltételezés, hisz erre vonatkozó biztos támpontot még senki sem említett. Ezért a belőle levont következtetések legalábbis kétségesek. '

Nemcsak a kecskeméti iskolákban végezte a munkát hosszú évtizedekig csak egy-egy iskolamester. Miként láttuk, Szabadszálláson is — az 1650-es években — a 120 tanulót egyetlen iskolamester tanította. Azt a fennmaradt szerződések igazolják, hogy az 1600-as évek elején a kecskeméti református és katolikus iskolákba csak egy-egy tanítót szerződtettek. Tehát a Tolnáról „menekült tanulósereg" és a „6 évfolyamos gimnázium" oktatása egyetlen mesterre hárult. Ez az állapot a hódoltság alatt sem változott. Csak valószínűsíthető, hogy 1685 táján már leánytanulókat is oktattak valamilyen formában a református iskolában. Azt viszont nem tudjuk biztosan, hogy volt-e külön tanítójuk. Arra viszont, hogy három tanítót is foglalkoztattak, csak a XVIII. század elejéről, derekáról van bizonyíték. Az iskolaszervezet szintjét sem könnyű megállapítani. Óvatosságra int a következő esemény. „Az 1741-es építkezés, 'a magasabb litteraturai érdeklődésre emelő lendület' [kiemelések az idézett szövegen belül], melyet 1749-től Varjas János első állandó professzor hozott az iskolába, felkeltette a szomszédos ferences páterek féltékenységét, úgyhogy feljelentették a helytartótanácsnál, hogy a kecskeméti reformátusok magasabb iskola emelésén fáradoznak. "15 Ez a magasabb litera- túra alighanem a poétika és a retorika lehetett. Ez a feljelentés, és az ennek nyomán létrejött vizsgálat tehát azt teszi valószínűvé, hogy addig nem folyt teljes szintű gimnáziumi oktatás a református kollégiumban sem. Az viszont kétségtelen, hogy mind a katolikus, mind pedig a református iskolában nem csak alapfokú írás-olvasást tanítottak. A különféle

13 Szakály Ferenc: 2001. 365-370.

14 Soós Tamás: 1964. 6.

15 Soós Tamás: 1964. 8.

68