Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században
adományozások során ismételten megkülönböztetnek — mindkét iskolán belül — kisdiákokat, mendikánsokat és öreg deákokat. „Pünkösd ünnepében két oskolabeli deákoknak adtunk f. 2." „Az reformata schola beli deák gyermekeknek adtunk den. 24. Az pápista deák gyermekeknek asszerint den. 24." „Az orthodoxa és reformata ecclesia beli öreg deákoknak és a pápista deák gyermekeknek adtunk tall. I."16 A gimnázium felső osztályait a református tanulók általában Debrecenben folytatták. Az egyik örökösödési perben tett vallomás szerint egyik katolikus szülő két fiát „scolákban taníttatta őket, asztaloktól Győrett, Gyöngyösen és ruházatjokra s költségökre sokat költett"}7 A szóban forgó Bíró János és Pál édesanyja viszonylag jómódú, bár távolról sem a leggazdagabb cívis özvegye volt. A távolabbi városokban éveken át folyó taníttatás biztosan komoly áldozatokat követelt. A helybeli iskolákat viszont a szegényebb gazdák fiai is látogatták. Erre enged következtetni, hogy később, amikor kisbírók, székbírák, vásárbírók lettek, kötelesek voltak önállóan nyilvántartásokat vezetni. Számadáskönyveik, a robotlajstromok rendkívül sokféle kézírást őriztek meg. Márpedig a század második feléből név szerint ismert 74 kisbíró között találunk 2 teljesen vagyontalant, 12 törpebirtokost és 29 kisbirtokost.18 Tehát közel hatvan százalékuk a szegényebb vagyoni csoportokból verbuválódott. A név szerint ismert 81 székbíró közül csak néhány százalékkal kisebb az arányuk. A név szerint ismert 30 vásárbíró közül viszont 83 százalék került ki a szerényebb vagyonúak közül.19 Ha ezekhez hozzávesszük, hogy a kocsmárosok, a mészárosok ugyancsak folyamatosan vezettek nyilvántartásokat, számuk tovább nő. Ugyancsak a legszegényebbek közül kerültek ki a tyúkszedő deákok, a kisbírók és vásárbírók munkáját időről-időre kisegítő írnokok. Ha a legszegényebb vagyoni csoportokon belül is ilyen jelentős igény volt az iskolai oktatásra, elképzelhetjük, hogy a jobb módú és a rendkívül gazdag cívisek, iparosok és kereskedők között még szélesebb körű lehetett ez az igény. Az is természetes, hogy az ími-olvasni tudóknak csak elenyészően kis része került a városi igazgatás apparátusába. Ezek a távolról sem teljes adatok azt jelzik, hogy a rendszeres iskolai oktatásban való minél jelentősebb számú részvétel nemcsak a szülők, tanulók számára lett egyre fontosabb, hanem azt is, hogy az írásbeliség fokozatos terjedése miatt a mezővárosi önkormányzat vált volna működésképtelenné ezek hiányában. Az iskolában szerzett ismereteknek, készségeknek érthetően, a tőzsérkedő gazdák, a kupeckedők, a kereskedők, az egyházak évenként változó világi gondnokai stb. messzemenően hasznát vették. * A mezőváros szellemi életének felvázolása során az irodalom áttekintése jelent legkisebb gondot. Ez elsődlegesen annak köszönhető, hogy Kecskemét irodalmi műveltségének feltárásával többen is foglalkoztak. Azonban aligha kétséges, hogy ennek érdekében Orosz László tette a legtöbbet. Ezért nem véletlen, hogy valamennyien, akik e téma iránt érdeklődünk, vagy kutatásaink során e területre tévedünk, elsőként az ő összegző munkáját vesszük kezünkbe.20 Tekintettel arra, hogy mindaz, amit ő a kora újkorról megfogalmazott, máig helytálló, e rövid áttekintés során elegendő csak főbb megállapításait felidéznünk. Valójában az egykori összegzéséhez csupán néhány érdemi kiegészítést 16 A jelzett évek főbírói számadáskönyvei, ill. IV. 1610. i/ 1640-1707. Töredékek 66-68. 17 Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 106. 18 Kecskeméten ekkor a kisbírók nem segédhivatalnokok voltak, hanem a négy parsra, részre osztott város egy-egy részének az igazgatásában vettek részt. 19 Iványosi-Szabó Tibor: 2010. 92., 103. és 106. 20 Orosz László, Kecskemét irodalmi öröksége. Kecskemét, 1990. Kecskeméti Füzetek 2. 69
