Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Novák László Ferenc: Pásztormány
Szabó István Tehene f7dn50 Katona Benedek Tehene f 8 dn Joó Mattias Tehene f 6 dn Adam Ger gell f 8 dn Pete Janos f 2 dn 25 Ezeket az Nazul Bek bokrát 12 forintba wette ell tett az arra f 78 dn. Weztettünk Warossul rayta f 6 dn 20." A városi számadás szerint a törökök nem fizették meg rendesen a tehenek árát, azok párját, „bokrát" kevesebbre számították, így Nagykőrös városának ebből kára származott. A pasztorman is vágótehén, meddő marha volt, de az beszolgáltatásként járt a töröknek, s ha természetben nem kapta meg, fizetnie kellett neki a városnak érte. A városi számadó 1660. december 9-én történt feljegyzése szerint „Pesti Juszop Tata Agha it nálunk létében attunk ajándék Pénzt neki 6 Tallerat az két ízben való jűvetelejeért Ugya' akkor neki járandó Pasztormanyért fizettünk neki 5 Tallért."44 A pasztormány tehén tehát a törököknek beszolgáltatott vágóállat, tulajdonképpen azonos a vágótehén fogalmával. A vágómarháért a török fizetett, de a zsidó kereskedő is fizetett érte, beszámítva annak árát a városnak hitelben eladott árukért, pénzkölcsönért. A pasztorma, pasztormán, pasztormány végeredményben a vágóval, vágótehén megnevezésével, fogalmával azonos jelentést takar, nem a fűszerezett, préselt, szárított marha- vagy juhhúsra vonatkozik. Ezt erősíti meg, hogy más állattal kapcsolatban is előfordul. A körösi tanács számadója 1655-ben jegyezte föl a város kiadásai között, hogy „Disznó Pasztomant wőttem 19. Talléron", azaz élősertést vásároltak.45 Tekintettel arra, hogy a budai mohamedán törökök, akárcsak a budai zsidó kereskedők, sertéshúst nem fogyasztottak, a vágásra, húsáért vásárolt disznó pasztormánként történő említése arra utal, hogy - a törököktől átvett terminológia, mint vágásra való állat - a sertésre is alkalmazták Nagykőrösön. A 'pasztormány' terminológia Nagykőrös állattartásában nem található meg a török uralom utáni időszakban, a XVIII-XIX. században nem ismeretes. Arra viszont utalni szükséges, hogy a XVII. század végén még előfordul a pasztormány kifejezés, a vágóállattal kapcsolatban. Nagykőrös város jelentős juhállománnyal rendelkezett, amelyet rendszerint a külső határon, a bérelt pusztákon (Lajos, Mizse, Pótharaszt) tartottak. A juhállomány számontartása során szoros felügyelet alatt tartották az elhullott, a farkas által elragadott vagy betegség útján elpusztult, „megholt" állatokat (a pásztornak, gazdának be kellett szolgáltatni az elhulott állat fülét, bőrét). A városi tanács rendre saját szükségletre, konyhájára is hozatott haza juhot a távoli legelőkről. Például 1692-ben „hajtatot haza Biro Urunk Karácsonyra Pastormanynak 3 juhot", majd a városi számadó feljegyzése szerint 1693-ban is, december 24-én „Karácsony Pasztormánynak hozattunk haza 4 Juhot".46 Később már nem bukkan fel a pasztormány terminológia, csak a szokásos karácsonyi juhvágásról, „meczczésről" történik említés. 44 PML NkV SZK 1660/61.176. pag. 45 PML NkV SZK 1655/56. 174. pag. 46 PML NkV SZK 1692/93. 84. pag.; 1693/94. llO.pag. 60
