Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-yacht hajóorvosa
Tréfás fickó lehet, nevetett Mary. Kérhetek egy Benedictint is? A szerkesztő rendelt, feljegyzett valamit. Még beírom a cikkbe, hogy együtt hallgattuk Adolf Hitler beszédét. Hozzáfűzném a véleményemet. De mi az ön véleménye, Mister Kellermann? Nehezen voltak hallhatók a szavai... A szerkesztő tekintete megváltozott. Csak annyit tudok a magyarokról, hogy ott élnek ennek a hangnak a közelében, és talán semmit sem értenek belőle, mint ön. Az én őseim átélték, hogy akarták a spanyolok, a franciák, az angolok, most az amerikaiak birtokba venni azt, ami a miénk, hogy akarták belénk ültetni a gyanútlanságot... menjünk. Köszönöm. Fizetett. Elsietett. Mary ujjai játszottak Kellermann Feri kezén. Maga az egyetlen az Alván, akivel szívesen átmulatom az éjszakát. A rakparton, a táncolok között nehéz volt előrejutni. Minden este így megy, mondta Mary. Honnan tudja? Lehetett erről olvasni. Vannak az egyetemen kubai diákok. Jöjjön, álljunk be... Először egyedül táncolt. Forgott, hajlongott, dobbantott. Kellermann Feri nem volt rossz táncos. A medikusbálokon, a Hotel Bristolban a lányok kitüntették a figyelmükkel. A kikötőben horgonyzó jachtokon is szólt a zene. Mary szájon csókolta. Ez most mit jelent? kérdezte Kellermann Feri. Egy finom csókot, nevetett Mary, bemutatkozó csók és búcsúcsók, reggel utazom haza, lejárt a szerződésem a Madame mellett, kezdődik az új szemeszter, meg kellett ünnepelnem az éjszakát, maga a kiszemelt áldozat, doktorka, maga lett volna az egyetlen, akivel az ágyban is eltöltöttem volna egy éjszakát. Eltűnt a tömegben. Kellermann Feri intett utána. Áttört a táncolókon. A móló kanyarjában talált egy sziklakövet, leült. Csónakok siklottak el mellette. Mister, mister, hallatszott. A másik sziklakövön öregember ült. Kockás ing, kirojtosodott nadrág, széttaposott mokaszin. A szakáll takarta a vonásait, csak a szeme fénylett. A Kellermann Feri zakója felső zsebéből kikandikáló szivarra mutatott. Kivette, meggyújtotta, odaadta. Az öregember nevetett. Szívott. Parázslóit a szivarvég. Kellermann Feri sajnálta, hogy nincs nála fényképezőgép. Reggel még vásárolok képeslapokat, gondolta. Kirakjuk majd azokat is Zsókával a Glück-lakás nagy cseresznyefa asztalán. Megpróbálok mindent feleleveníteni, majd meglátjuk, sikerül-e. Glück bácsi már nem él. Glück nénit kivitették Amszterdamba. Glück bácsi, amíg ők négyesben kártyáztak, nem jött ki a hálószobából. Egyszer aztán megjelent. Hosszúkás, fekete dobozból nagyalakú csontdominókat vett ki. Kártya után dominóztak. Az öregember a sziklakőhöz ütögetve eloltotta a parázsló szivart. Ami maradt belőle, a zsebéből előhalászott papírba csomagolta. Ha naponta ennyit szív, egy hétig megszépítettem az estéit, gondolta Kellermann Feri. 5
