Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Fontos korszak, felnőtté tett

S a könyv szaga a barna színt idézte meg. És halálra nevettem magamat, mert a kiadó, óvatosságból, a fényképemet is színessel nyomta, s a szőke, lézengő ritterből egy marcona, sötét színkomplexiójú harcos lett.- És a válaszra, ha megfogalmaztad kérdésként, mit akarsz az irodalomtól?- Az irodalom számomra életjelenség. Nem akarok én általa semmit, mert nem eszköz, nem egy bot vagy kavics, amit használok. Alapfunkció, ami nélkül én sem létezem.- Hatvanéves leszel, mire ez a beszélgetés megjelenik, jelent valamit a hatvan, túl azon a tényen, a dolgok változnak a maguk természete szerint? A világ, te és az irodalom, hogyan éltek egymás mellett a továbbiakban?- Kíméletlen egy helyzet ez, de éppen olyan, mint volt a harminchárom, a negyven vagy az ötven. Az utóbbi időben eléggé átalakulóban az életem, kumulálódtak az események. Formálódom át, változások sora fejeződött be, s kezdődik valami más. Meglehet, csak azt remélem. Meglehet, nem ez lesz. Sosem féltem a dolgokat újrakezdeni, van egy centrumom, ahova mindig visszatértem, s amely nem foszlott most sem szét, csak már másként szükséges érzékelnem és megjelenítenem. Egy regényt írok, negyedik éve, két évet még bele kell tenni, s bízom a versekben is, megszületnek, ha itt az ideje.

49