Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Petőcz András: A hajléktalan Isten; Az utcánkban, minden éjjel; Imádság Párizsban; A zsoltárolvasó monológja: versek
Petőcz András A hajléktalan Isten A szállóra eljött megint az Öreg, májfoltos kezében műanyagpohár, suttogják, ő, aki a fiát keresi, s ő miatta olykor visszajár. Fehér szakálla van, loboncos haja, nem láthatsz rajta különlegest, bakancsát a vaságy mellé teszi, s elnyugszik, hogyha leszáll az est. Mondják azt is, hogy mindenható, hogy ő lesz, aki mindenkin segít, ha majd nagy lesz itt a baj. Nem tudom, hogy igaz-e mindez, de tény, hogy a léptei alatt recseg a padló, omlik a talaj. Az uccánkban, minden éjjel Az uccánkban, minden éjjel, különös koboldok lesik az Istent, hátha arra járna. Kés van a kezükben, meg füstölgő, büdös petróleumlámpa. Kihalt már ilyenkor itt, ez a környék, legfeljebb egy sárga taxi mutatja, hiába mindenha akarat, nem érkezett még el hozzánk az öröklét. 50 A koboldok még a neten is kutakodnak, nem tudják, mit hoz majd az Isten nélküli
