Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Fontos korszak, felnőtté tett

ről tudósított. Majd a Magvetőnél került kiadásra a Léghajó és nehezéke, Keszthelyi Rezső szerkesztésével. Utóbb a Magvető a Vadnarancsok II. szexuális deviánsokról szóló beszélgetőkönyvét is közrebocsátotta a JAK-sorozat első tagjainak egyikeként, s a Szépirodalmi kiadta az Elemek verskötetet (albumként, hogy beleférjenek a Vadnarancsok versei is). De a Vadnarancsok öt kötetből állt. A negyedik kötete regény, s Kezét reá veté, hogy lásson... címmel jelent meg a Szépirodalminál. Az ötödik egy dráma, színpadig nem jutott el, akkor már a tiltás és a tűrés határára kerültem, bár a lapok többsége közölte a verseimet, színpad nem fogadhatta be. így sosem vált belőlem színpadi szerző.- Hetvenkilenc végén vagy nyolcvan elején találkozunk a Bajza utcában, a Csütörtök Esti Társaság egyik téli csütörtökjén. Soha nem kerülök fel, ha meg nem ismerem Tóth Erzsit, fel nem visz, és bár fütyültem mindenre és mindenkire abban az időben, mégis riasztott a kortársakhoz kapcsolható komfortérzet teljes hiánya. Nem emlékszem mindenkire, zűrös időszak ez az évforduló, kijön az első könyvem, az Eridánus, azt hiszem, eltévedtem az erdőben némiképp, de Szilágyi Ákosra, Zalánra, Szikszai Karcsira, Szkárosira, Szerváéra emlékszem, és arra, ahogy az asztal mértani középtáján szomorkodott - hasonló, általam nem ismert idősebb költőkkel - Hervay Giza. De a legmeghatározóbb felismerés, túl azon, hogy mindenki egyszerre beszél, senki nem hallgatja végig a másikat, ez mifelénk meglehetősen szokatlan jelenség akkoriban, csodálkoztam baromira; hogy amikor félreültem valakivel, én az idegen hús, az a valaki csak rosszat volt képes mondani az összes többi jelenlévőről. Nem értettem. Azóta sem értem. Harminc alatt vagyunk mindannyian, ekkor még nem dúl a kenyérharc, nem is a dicsőség és a díjak utáni loholás a cél. Te gyakrabban láttad együtt a társaságot. Mit gondolsz erről az időről?- A társaságba magam is Zalánon keresztül sodródtam, amint egyéb más kortársi ismeretséget ő hozott. A CsET azon alkalmára magam is emlékszem, amikor ott ültél Tóth Erzsivel, még arra is, ki kivel és miért üvöltözött. Akkor már olvastam az Eridanusodat, nemzedéki tettnek is gondolom azt a művet, amint azt is, hogy a falka tagjai hosszasan csak egymás ellenében tudták önmagukat megfogalmazni. Nem egy békés közösség volt ez, de nem is lehetett ez a dolga. Utóbb a népies örökség fenntartóihoz kapcsolják a vezetőit, ami azonban csak úgy igaz, hogy az ehhez az örökséghez kritikával fordulók vagy szeparálódtak, vagy elmaradtak. Tény, hogy a társadalmi szerepvállalásra hajlamosak, az újbalosoktól a népnemzeti hangsúlyokat erősítőig, kezdetben sokan voltak, tűrték az avantgárdot is. Gondold csak meg: a nagyszerű Tóth Erzsi, vagy Csordás, a munkás érzékenységű, Szervác József, a vizualista, Szikszai Károly és Csajka Gábor Cyprián, vagy Zalán, s oldalasán én. S köztünk olyanok némelykor, mint a Bella István, vagy éppen Hervay. Gizi, róla is beszéltem már máshol, a pesthidegkúti pszichiátrián betegként (ahol a Vadnarancsokat. írtam) megismert erdélyi költő asszony közeli ismerősöm volt. A szentendrei találkozón pl. azzal rémített el, hogy akinek tehette úgy lábjegyzeteit, mint aki az ő orvosa vagyok. Gizi halála volt számomra a CsET vége is: a temetésén mind ott voltunk. A CsETben nem éreztem jól magamat, a harapdálás mindenkinek sok sebet okozott. Amúgy a csütörtökönként bandázó csoport először a New Yorkban, majd az olcsóbb melléki kocsmában, s végül az írószövetség éttermében lakozott, ez utóbbiban találkoztunk mi is.- Eltelt az idő. Emlékszel-e a pillanatra, amikor az első könyved kézbe vetted?- Hogyne emlékeznék. Postai csomagban küldte Mátis Lívia, sietve, mert akkor már tudta, kitört a botrány. Sok sárga borítós kötet, valami ötven darab, jó nehéz volt a pakk.

48