Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Fontos korszak, felnőtté tett

én inkább rá. A vizuális költészettel én kezdek korábban foglalkozni, az esszékkel ő, de ez mind felszíni jelenség. Az talán a közös, hogy sokféle értékre nyitott szemléletűek vagyunk, így szocializálódtunk, mi első generációs értelmiségiek, akiknek sok küzdelmet jelent a mindennapi élet.- Mikor szereltél le, melyik év melyik hónapja?- 1973. augusztus elseje. Szeptembertől Szeged.- Ha Szeged, márpedig Szeged, akkor élőben kellett látnod Paál Isti Egyetemi Színpadának országos hírű tündöklését, hetvenhárom a Petőfi rock éve. Szeged csuda hely a hetvenes években. Miért?- Paál Istvánról, amit lehetett, elmondtam már a Nyom című esszémben. Az Egyetemi Színpad közelében voltam. Ismertem őket, láttam őket, erős kisugárzása hatott rám, de barátságról szó sem volt. Paál István arisztokratikus jelenség, s az érzékenysége irigylésre méltó. Jó közösség centrumaként fenn tudta tartani a munkakörülményeket, s tette a dolgát, amíg tehette. Veszprémben lesz majd csak közeledésünk. Az avantgárd iránti szeretet, a lengyel kultúra iránti figyelem általa megerősödött.

Különös a kérdésed számomra. Nem régen beszéltem Zalánnal, s mondja, Szegeden volt éppen sikeres estje. Aztán, a maga szelíd módján, rákérdezett, mi az oka, hogy olyan engesztelhetetlenül semmibe vesznek a szegedi filozófusok. Hát nem tudom, s nem is tudhatom, amíg el nem mondják. Szóval Szegeden, holott én nem gondoltam ezt, rossz élmények is maradtak rólam, utánam. Szeged - ezek szerint - megteremtette az életre szóló barátságokat és ellenségeket is. Nekem az alfám az a város, a maga porosságával, színtelen folyójával, nagy lélegzetű embereimmel, és a hőzöngésével, ármánykodásával és kíméletlenségével együtt. Ott írták le rólam az első feljelentő leveleket, és ott szavalták a verseimet is. Oda hívnak, és nem hívnak. Baka, amikor valójában elkergettek Zalánnal a városból, örült annak, hogy máshol szerzünk magunknak helyet, biztonságosabbnak találta így, de azt is tudta, hogy mi mindig Szeged-szagúak leszünk.

És hogy miért ilyen, amilyen? Szeged ízig-vérig modern város, a nagy árvíz elvitte a múltját. Megtanulta, hogyan kell önmagát ismétlőén fölépíteni, képes egyszerre paraszt lenni és értelmiségi, s tudja, mi szükséges a holnapjához. És valaha - bár én alig tapasztaltam - nagyon toleráns volt, és remélem, most is az.-'73 szeptemberében kezdődik az egyetem, új világ, új premier. A kezdete annak, ami ma vagy. Melyek ezek a pontok, amikből nem engedsz az ezt követő években? Csak többszörös áttétellel állítható, hogy a körülmények optimálisak, hogy a kapuk nyitva. Kérdezem másképpen: minden tudatos, minden elhatározott és megtervezett?- Tudod, az egyik barátom a Lukács-archívumban, Lukács ágyára rántott egy kívánatos, nagy mellű, talán még nem is szép alkalmazott nőt. Aztán azt mondta, hogy az öreg kampósbotjai végig ott zörögtek az ágy végében. Ez engem sok mindenre megtanított. Az ember bele van vetve a környezetébe, s ez a környezet formázza ki az alakját, semmi lehetősége, hogy a formázásban társ legyen. Elszenvedi. Egyetlen reménye, hogy tanúságát adja a folyamatnak, elmondja, mi történik vele. Szeged az öntőformám, s én elmondom, milyen az, amikor az öntőforma nyomát viselő lény más prés alatt átalakul egy másik formává. Szeged utópiát adott, és ez elég egy életre. Szóval az, hogy milyen körülmények voltak, milyen kapuk nyíltak meg, milyen cölöpök vannak, s hová leverve, nehezen látható, s talán nem is fontos ez. Az a korszak a fontos, amely felnőtté tett. S egyre inkább úgy látom tehát, a körülmények változatlanok, s csak az a más, ahogyan

46