Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Fontos korszak, felnőtté tett
inkább ki. Az jobban is megfelelt életkoromnak. A katonaság amúgy a későbbi pályatársaim garmadáról nyújtott esszenciális előismeretet.- Nem válaszoltál a „kiútkeresés, inalás a katonaság elől" kérdésre. Felétek természetes hazafiúi kötelesség a „kitölteni, letudni" a sereget, mert „attól válik férfivá a fiú"?- A falusi örökségemből ez következne, de én semmi ilyesmit nem gondoltam a katonalétről. Rettegtem tőle, s nem is ok nélkül. Túl akartam lenni rajta, megesett velem, beletörődtem. És szerencsémre, aztán soha nem hívtak be.- Nagyon érdekes ez a civil ruha ajándék, nem is értem igazán. Egy alezredes és egy „előfelvételis" kiskatona státusa ég és föld. Valami rokon? Civilkori ismerős? Titkos katona költő, egy rejtőző korunk Balassija?-Az alezredes apám egyik munkatársának a fia, kinek a gyermeke kb. velem egykorú. Mindez hogyan derült ki, nem tudom, vélem, a szülői gondoskodás egyik formája volt. A szüleim megszokták, hogy nehezen viselem bárki segítségét, így ha tenni akartak értem bármit is, körültekintőnek és óvatosnak kellett lenniük, hiszen tartózkodtam a kötöttségektől és a köszönettől. Hogy én ilyen vagyok, azt legerősebben a katonaságnál tapasztaltam meg. Az a tizenegy hónap önismereti tréningnek is tekinthető, nem csak a gyerekemberek felnőtté nevelődése legbutább, izmot roncsoló szakaszának. Az iniciálás sikerült, kicsiben is látható, hogyan képes egy hatalom maga alá gyűrni a személyt, s hogyan nem tűri a személyiséget.- A hamuvá vált regényt tudjuk. írtál verseket, rövidebb lélegzetű prózákat katonaként? Az irodalom a körletben téma volt? Tudva, most már tudva, kikkel együtt „húztál csizmát", a kérdés kézenfekvő.- Nem voltam írótársakkal egyazonos körletben. Csak szabadidőben találkoztunk vagy nem találkoztunk. Többnyire a kantinban, korsó sörrel, vagy a kantin mögött, a nyárfák alatti fűben ülve. Zalánnal egyetemistaként váltunk barátokká, addig csak méregettük egymást, nekem szokatlan volt az elhivatottsága, Mányokival majd csak a Mozgó Világ-időben, tulajdonképpen csak a marcona alakja és a bajsza rémlik, amikor már elemébe került. Én többnyire verseket körmöltem, de leginkább tanultam a versírás fortélyait. De Tüskével volt néhány közös szövegünk, a fogalmi költészet elkötelezettje, azt hiszem, nagyon jó költő már akkor is, meglehet, nála e kezdemények megmaradtak. Olvasni azonban mindenki olvasott: a ttk-sok jó olvasó emberek, s egymás kezébe dug- dosták, amelyeket arra érdemesnek találtak. Talán a fizikusok a kivételek, ők káprázatosán tudtak egy-egy fizikai problémát kifejteni, s ez elvette az idejüket a világ egyéb dolgaitól.- Nem maradhat szó nélkül: Zalán és a negyvenéves - ha jól számolom - barátságotok. Ti folyamatosan hasonló pályán mozogtok, két közel hasonló kilövésű bolygó. Azonos időben olvashattuk a képverseiteket, a posztmodern verset, prózát. Mennyire szoros, mennyire követhető ez a barátság? És mennyire naprakész?- Azt hiszem, az indulásunkban ugyanazok a hatások alakítottak minket. Baka Pista segítő barátsága, Ilia Mihály kitüntető figyelme mindenekelőtt a fontos, és hogy Tibor is, én is ugyancsak falusi származékok vagyunk. A kulturális meghatározódásunk azonos eredőjű. Tiborral hol nagyon szoros, hol lazább és kijelentő módú a kapcsolatunk, a barátság azonban szünettelen és mély. A barátsághoz biztosan hozzátartozik az egymásra figyelés következtében az, hogy hatunk egymásra, hol ő inkább rám, hol 45
