Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Fontos korszak, felnőtté tett
- Buda Ferenc ekkor már túl az ötvenhatos börtönt követő szilenciumon, vagy még innen?- Nem tudok erre pontos választ adni. Csak azt, hogy úgy olvasták, rejtett kéziratlapokon, mint hamarosan mi, az egyetemen Petrit és Szolzsenyicint, Koestlert és J. A. Szabad ötletek jegyzékét..., Hamvast, a vajdasági Új Symposiont...- Jut eszembe Juhász Ferencről, ezek a hetvenes években született óriásversek, könyvnek is hatalmasak, az Anyám, A halottak királya, A mindenség szerelme, később A szarvassá változott fiú kiáltozása, nem is értem, hogyan, de lefedték az országot. Olvastuk, beszéltünk az aktuális Juhász Ferencről, veszekedtünk, vitatkoztunk róluk. Ma elképzelhetetlen, gondolom. Fiasonló ma elképzelhetetlen? - kérdem.- Juhász Ferenc hatását lehetetlen lenne letagadnom. Azt a dimenzióváltást, amelyet az ő költészete jelent a magyar és világirodalomban, középiskolás biológusjelöltként menten magaménak tudtam, és a módszert, hogyan is illik új kozmoszt teremteni, irigyelem. S valóban, a mi családunkban hol így, hol úgy, jelen volt Juhász, nagyjából katonakoromig. Néhány éve pedig ismét. Amúgy az egyik néném, a berettyóújfalusi árva gyerekeket gondozó iskola tanárnője rajongója volt, ő például természetesnek vette ezt a figyelmemet, apám, aki Adyt se kedveli, pedig értetlenségének adott hangot. De Juhászhoz hasonló költészeti forradalmár kevés akad, amúgy nála kisebb teljesítmények is ki-kiváltottak országos érdeklődést. Én bizony szinte félévenként érzékelek egy-egy ilyen figyelemhullámot, bár nem a könyvpéldányszám ennek az indikátora. Szóval: Juhász, bár nem tud róla, biztosan szerephez jutott abban, hogy egyszerre lettem biológus és költő.- Tekinthetjük úgy, hogy a gimnáziumi évek alatt hellyel-közzel eldől, hogy életed egy része az irodalom felé kanyarodik. A hetvenes években Sárospatak ugyanaz a fiatal irodalmi központ, mint Sárvár Mezey Katalinnal, a mostani középnemzedék számára?- Egészen pontosan így zajlott, s kb. három év alatt. Sárospatak erős közösségi élményem maradt: voltunk ott néhány százan, s az irodalmi esten akkora tömeg figyelt, mint majd csak Szegeden, a JATE Klubban, a Zalánnal közös fellépéseken. Ami érdekes, hogy ott egymástól nagyon-nagyon eltérő alkatú költők s írók pályája kezdődött el, s a zsűri ízlése szerint mennyiféle támogatásra érdemes kezdő lépett föl.- A folyóiratközlés a folyamat természetes része? Különleges kitüntetés? Költővé avatás?- Igen, a három díjazott anyagát megjelentette a Napjaink, ami, tudtommal, nem a dolog természetes velejárója. Aztán majd csak 3-4 év után válók folyóiratban közlővé, szegedi egyetemistaként, s bár én mindig a Tiszatájat sorolom az elsőnek (holott már nem az Ilia-féle szerkesztés közölt, ámbár az Iliának tetsző verseket), de előtte már a Forrásban és az Alföldben is napvilágot láttak a munkáim.- Ez érdekes, de mennyire. Gyorsan megpróbáltam összeszámolni a könyveid számát, de belekavarodtam. Szépirodalmi könyveid, esszék, versek, képversek, regények, novellák ötvenöt és hatvan között valahol. Szakmunkáid - kötetben - száz fölött. Mi volna, ha vonzódnál is a könyvirodalomhoz ?- Ahogy némely folyóirathoz, pontosabban folyóirat-szerkesztési időszakhoz, erős kapcsolódási igényem mutatkozott (annak ellenére, hogy sosem voltam egyetlen folyóirat magvában sem), úgy alakult, hogy a könyvkiadókkal nem jött létre ahhoz hasonló munkakapcsolat. A Mátis Lívai szerkesztette könyvek miatt kapcsolódtam a Szépirodalmi Kiadóhoz, majd a Kortárshoz, Tóth László okán a Széphalomhoz, az 43
