Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Hász Róbert: Mire a bárdok megérkeznek

- De azt nem tudtad, hogy a te fogadódat szemelte ki parancsnoki központnak.- Nézzünk oda!- És új kaput vágatna az északi falba.- Azt!- A magtárat pedig fegyvertárrá bővítené.-EJ!- Es a tér egyik felén végig istállók épülnének. A szemközti soron meg a kaszárnya.- Ho-hó! Ezt mind ő mondta?- Belelestem a füzetébe.- Akkor azt rajzolgatta naphosszat. Találgattuk, miben sántikál.- Hát így állunk - tárom szét kezeimet.- Ismerős helyzet.- Az bizony. Kíváncsi rá, mi van a sivatagon túl.

Rámául megsimogatja szakállát.- Máris?- Célratörő. A Fővárosban sokra vihetné.

Elnézünk egymás mellett, előzékenyen félreállunk, utat engedve a másik gondolatainak. Az övéit nem látom, nekem viszont folyton a bárdok járnak az eszemben, az évenként megrendezett költőversenyeik sorsa, ha ez a város felvonulási területté válik. Végül Rámául tesz pontot tétova kivárásunkra, és így szól:- Akkor mutassuk meg neki. Haleb majd elkíséri.

Az esti tisztálkodás után visszatartom Majrát. Szemében hitetlenkedés. Újra szeretkezni vele olyan, mint egy barátságos mérkőzés régi ellenfelek között, ahol nem a győzelem számít már, hanem a játék maga.

Rollf százados két nap múlva úgy dönt, nekivág a sivatagnak. Megbízható vezetőt kér tőlem, Halebet, Rámául fiát ajánlom neki.- Többször járt már a sivatagon túli törzseknél - mondom neki. - Ismeri a vidéket.

Másik két napba telik, mire felkészülnek az útra. Tartalék lovat is visznek magukkal, több napra elegendő vizet, élelmet, abrakot az állatoknak. Haleb olyan idős lehet, mint a százados. Csak éppen egy másik világ szülötte. Mozdulatai vontatottak, nem siet. Megértem. Minden szerszámot kétszer ellenőriz a lovakon. A szíjakat meghúzza.

A Sárkányfogadó előtt állunk, és figyeljük őket. Egy tucat nézelődő ember, komor, zárkózott arccal. A lány is köztünk van, kezében zsebkendő, néha a szeméhez emeli. Remélem, nem veszíti el a fejét. Tűz a nap. Majra nem tágít mellőlem, napernyőt tart a fejem fölé. Reggel, mielőtt kibújt mellőlem az ágyból, azt mondta, a fiatal lányok, akikkel hosszú időn keresztül ámítottam magamat, olyan jövővel kecsegtettek, amelyik sosem jön el. Igaza lehet. O legalább életben tartja emlékeimet.

Majd elindulnak. Senki nem integet nekik, ők sem néznek vissza. Ernőid Rollf, a II. Gyarmati Hadsereg századosa nekivág a nagy útnak. Mire kilovagolnak a kapun, a tér kiürül. A lány halkan felzokog, most már teheti.

31