Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
27. A Forrás indulása és jellemző vonásainak kialakulása elválaszthatatlan a Bács- Kiskun megyében és így Kecskeméten a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején kialakult társadalmi-művészeti-politikai légkörtől. Kettős folyamatról beszélhetünk ennek kapcsán is, egyrészt a természetes decentralizációs tendenciák mutatkoztak meg az itteni szellemi-művészeti élet látványos, másutt szinte irigyelt fejlődésében, másrészt látnunk kell azt is, hogy a helyi politikai erők támogatása nélkül mindez a maga látványos módján nem mehetett volna végbe. Ez a mostani fejlődési szakasz az elkerülhetetlen iparosításhoz és modernizációhoz kapcsolódott. Felülről irányítottan ment végbe ez a folyamat is, főképpen a kultúra területén, noha voltak benne spontán mozzanatok, főképpen pedig szerephez jutott benne a külső világ változásaihoz való alkalmazkodás kényszere. Kecskeméten mintha gyorsabb lett volna az átalakulás, mint másutt, más vonatkozásban viszont legalább annyi megoldatlanság keletkezett, mint másutt. Bár a Forrás indulása elképzelhetetlen lett volna a politikai támogatottság nélkül, ahogyan a megyei-városi szellemi-művészeti élet gazdagodása is a felülről származó akarat és az itteni, akkor megerősödő értelmiségi réteg szándékának találkozásából nőtt ki, a lap történetét végigkísérték a politikai erőkkel való ütközések. Ebben a vonatkozásban egyáltalán nem tartható véletlennek, hogy Hatvani Dániel, aki a lap indulásától egészen 1988 végéig érzékelhette a Forrás körüli történéseket, ráadásul 1974 januárjától 1988 decemberéig a lap főszerkesztője is volt, a Forrásnál eltöltött éveire emlékező emlékiratának a Tilalomfák árnyékában címet adta. Az ütközések elkerülhetetlenek voltak, a hatvanas évek közepének- végének viszonylagos nyitottságát követően a hetvenes években a magyarországi hatalmi berendezkedést ismét a megmerevedés jellemezte, az egyre súlyosbodó gazdasági-társadalmi problémákkal való szembenézésre való képtelenség. „Megyei" szinten, merthogy a Forrás körül történtekkel a megyei vezetők foglalkoztak, még akkor is, ha az utasítások hozzájuk is felülről érkeztek, csak viszonylagos önállóság alakulhatott ki, ezt a kapcsolatrendszert is az alá- és fölérendeltség bonyolult hálózata, s a sajátos, sokszor önös érdekek képviselete jellemezte. Ez a sajátos kapcsolatháló a külső szemlélő számára, egy irodalmi folyóirat szerkesztőségének tagjai annak számítottak, teljességgel áttekinthetetlen volt, ami a tájékozódást erősen megnehezítette. A megyei vezetők viszonylagos szabad mozgása a legtöbb esetben védte a lap munkatársait, ám arra is volt példa, hogy a folyóiratban megjelentek által saját világuk megsértését látták. A politikai és a szellemi szféra ütközésére, amely végigkísérte a hazai szocializmus utolsó évtizedeinek történetét, a számos kínálkozó példa közül csak a korszak legnagyobb szerkesztőegyéniségének, Ilia Mihálynak a Tiszatáj éléről való eltávolítását említi meg, s utal az ezt tíz esztendővel követő botrányra a Mozgó Világ körül, amikor is a lap teljes szerkesztőségét eltávolították. A Forrás „megrendszabályozásának" története 1972-ben kezdődött, akkor Fábián László egy írásban a fiatalok életérzéséről beszélt, a romantikára való hajlandóságukról, majd pedig feltette a kérdést: „De akkor miért van, hogy a művészetek, az irodalom rend57
