Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
re-másra az érzelmek létjogosultságáról beszél, hogy bestsellerszinten is egy érzelmes giccs győzte le a pornográfiát és a szadizmust? (Lásd: Szerelmi történet) Hogy Párizsban, Ceylonban, Mexikóban, Csehszlovákiában, Lengyelországban kitárt ingmellel rohannak sortűzbe, szuronyokba?"* A rosszallást, meglehet, ma már magyarázni kell, ezt is a „testvéri szocialista országok", Csehszlovákia és Lengyelország említése váltotta ki. Ezt követően az 1972/5-ös szám terjesztését betiltották, Varga Mihályt, a lap alapító szerkesztőjét pedig eltávolították a Forrás éléről. Hosszas tanakodás után, ez egész esztendőt tett ki, a lap meghatározó gárdájához tartozó Hatvani Dánielt nevezték ki főszerkesztőnek, a szerkesztőség szerkezete, évtizedekre érvényesen, akkor is, ha közben a személyek változtak, ekkor alakult ki. Hatvani Dániel mellett Szekér Endre töltötte be a főszerkesztő-helyettesi posztot, aki a főszerkesztő-váltások időszakában megbízott főszerkesztőként is tevékenykedett, miközben, egészen nyugdíjba vonulásáig, tanári hivatása követelményeinek is eleget tett. Buda Ferenc ugyancsak 1974 januárjától szerepel a lap főmunkatársaként, a technikai szerkesztő Goór Imre volt. Pintér Lajos 1976-ban került a laphoz, Komáromi Attila 1985-ben, Dobozi Eszter 1989-ben. Az 1974-es változás következménye volt az is, hogy az addig kéthavonta megjelenő folyóirat innentől kezdve évente tízszer jelent meg, 1979-től kezdve pedig havonta, ebben azóta is csak egy-egy összevont szám megjelenése hozott változást. * Fábián László: Ifjúság, státusjelképek, ideálok, Forrás, 1972. 5. 79-80. 28. A maga által választott úttal kapcsolatban mindig foglalkoztatta, hogy valóban választotta-e ezt az utat, vagy csupán a számára kijelölt, egyetlen utat járta ilyen vagy olyan következetességgel. Érzi, s nyilván mindenki érzi, aki hozzá hasonló úton járt, hogy az ő életükben csupán a régi világukból való kilépés volt azonos, az, ahogyan az új világba beléptek, már szinte minden vonatkozásában más és más volt, ezért is szólhatott arról a korai történetről, legalábbis viszonylagos társadalmi érvényességgel, s ezért nehéz ezekben az újabb történetekben akárcsak parányi közös vonást is feltárni. Őt az élete az irodalomhoz kötötte, az irodalom és a társadalom más ritmus szerint mozdult, az ő élete ezért lett más, mint a többieké. 29. Most arra gondol, hogy minden életnek megvan a maga sajátossága. Ha így van, akkor nyilván az övének is, teszi hozzá az előbbiekhez. De azt is tudja, hogy ők gyorsabban, nagyobb váltásokban élik az életüket, mint ahogy eleik élték a maguk életét. Az emberek ma több életet élnek, mint amennyit ők éltek, a maga életének sajátosságát ezért is nehéz meghatároznia. Ha visszanéz arra, ami eddig történt vele, azt kell mondania, hogy a világ megteremtette számára a kilépés szabadságát, azt is mondhatja, hogy kikényszerítette, ráerőltette a kilépést, de kilépéséhez kötöttségeket is társított, ezért nem érezte soha, hogy akár egyetlen pillanatra is szabad lenne. 58
