Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
Az 1986-ban megtartott írószövetségi közgyűlésen nem vett részt, ekkor voltak Buda Ferenccel a Szovjetunióban. Az első közgyűlés, amelyen részt vett, a rendszerváltás folyamatában volt, miniszterelnökként még Németh Miklós volt jelen. Emlékei szerint Sándor Iván előbb Háy Jánosnak és Kemény Istvánnak mutatta be, aztán Kertész Imrének. * Szőnyei Tamás hatalmas munkájában máskorra teszi ezt a történetet. Eszerint Ilia tanár úr tanszéki szobájában beszélgettek Csapody Miklósnak a kulturális minisztériumból való kirúgása után, tanára ekkor mondta el neki, hogy „Baka Istvántól kapott pár száz Kincskereső-borítékot, »mert levelezése így hivatalosabbnak tűnik, biztonságosabb, mint a magánlevél«, naivitás, ha ezt hitte, s pláne, hogy beszélt is róla). A helyzetet elemezve megállapították, hogy Csapody elbocsátásával a minisztérium »kiesik látókörükből«, nem nagyon marad ott ember, akitől információt szerezhetnének (de Ilia azért három nevet kimondott). Szőnyei Tamás: Titkos írás - Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. I—II. Nórán Könyvesház, 2011. II. 614-615. 26. A Forrás vidéki folyóirat volt, a hangsúlyt most, és csak most, a vidékire teszi. Akkor sokat beszéltek a vidékiségről, a vidékiség tüneteiről, feltehetően azért, mert a kifejezés sértette azokat, akiket ezzel a jelzővel neveztek meg. Feltehetően azért is gyakran használták ezt a kifejezést, mert a vidék-vidékiség kérdése a hatvanas évektől napirenden volt. A Trianon utáni Magyarország szinte szükségszerűen vált egy központú országgá, ennek következtében Budapest az élet minden területén középponti szerephez jutott. A szocializmus központosítása ezeket a tendenciákat felerősítette, minden hivatalnak Budapesten volt a központja, minden tájékoztatási fórum központja Pesten volt, emlékszik, hogy a vidéki tévéstúdiók létrejötte önmagában is nagy esemény volt, nem beszélve a vidéki könyvkiadás megjelenéséről. Úgy gondolja, hogy az élet a hatvanas évektől már nem bírta el a teljes központosítást, ezért jelentek meg a vidék önálló témaként, s ezért kaphattak a megyeszékhelyek a korábbinál nagyobb fejlődési lehetőséget, a maguk vidékének rovására. A vidéki folyóiratok létrejötte ebbe a folyamatba illeszkedik, s talán ezért ellenőrizték őket az átlagosnál is jobban. A folyóiratok után, számos esetben azokhoz tapadva, jöttek a vidéki könyvkiadók, ő maga külön sorozatban ismertette a vidéken megjelent könyveket. Aztán jöttek a vidéken létrehozott akadémia-intézetek, kutatóintézetek, s így tovább. A feltételek azonban, legalábbis a folyóiratok terén, soha sem ugyanazok voltak. A lapra fordítható pénzösszeg, legalábbis abban az időszakban mindig, kisebb volt a pesti lapok rendelkezésére álló összegnél, így a példányszám és a honorárium is. Abban a városban, amelyikben élt, soha nem volt központi napilapnak tudósítója, a rádiónak sem, így minden interjú, beszélgetés kedvéért Pestre kellett utaznia. Még ma is előfordul, pedig az utazás ma már a korábbiaknál jóval kisebb ener- giát-időt követel, mint korábban, hogy a munkáját végző újságíró nem utazik le Kecskemétre, a le szócskát itt tudatosan, s majdhogynem idézőjelben használta. Nem tud mást mondani, munkájuk kisebb visszhangot kapott, mint másoké, a jelenséget viszont soha nem növesztette fel, még magában sem. 56
