Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Hász Róbert: Mire a bárdok megérkeznek
- Senki. Kiegyenesedik, szemembe néz. Többet tud rólam, mint én. Nem vagyok hozzá őszinte, mert miközben beszélgetünk, a lányra gondolok, aki estére az ágyamban fog várni rám. És ezzel tisztában van. Hűsége néha megrémiszt. Fölsóhajtok.- Majdnem szép nap. Nem kedvelik az öreg bírót, inkább jönnek az öreg helytartóhoz. Még mindig idegennek számítok a szemükben, de egy idegen igazságérzetében jobban megbíznak. Miközben lefelé ballagok a lépcsőkön, megpróbálom kitalálni, mit akarhatnak. Nyilván anyagi oka lehet a nézeteltérésüknek. Vagy asszony. Vagy mindkettő. A törvény szerint ügyüket írásban is elő kellett volna terjeszteniük, de a rendelkezéssel már senki sem törődik. A legkevésbé én. Egy közös vacsora, néhány pohár bor, ez inkább kedvünkre van. Az előtérben várnak. Amikor megpillantanak a lépcsőfordulón, a helyi szokás szerint méltósággal meghajolnak, így várják, míg leérek és köszöntőm őket.- Áldás szálljon a házatokra!- Amiképpen a tiédre, nagyuram! - felelik egyszerre. Betessékelem őket a fogadóterembe. Az asztal megterítve, tálakban hideg sült, túró, olajbogyó, lepénykenyér, zöldhagyma, kapros öntet. Kancsóban bor, citromos víz. Semmi pompa. Szalam a fal mellett áll, sorára vár. Tekintete rezzenéstelen, öltözete makulátlan, mint mindig. Ahogyan házigazdához illik, megvárom, amíg helyet foglalnak a kereveten, majd leülök velük szemben. Szalam előrelép, bort tölt a poharakba. Alig fiatalabb nálam, keze mégis biztosan tartja a korsót, nem rezzen meg egy pillanatra sem. Lezajlik a szokásos szertartás: csippentünk egy falatot, megrágjuk, lenyeljük, utánaküldünk egy korty bort. Miután mindhárman letesszük a poharunkat, megszólalok:- Halljam, urak, miben állhatok szolgálatotokra? Nem kerüli el figyelmemet, hogy Ibár, a molnár, lopva a másikra pillant. A fogadós Rámául régi ismerősöm. Igaz, több éve is van már annak, hogy megszűntem rendszeres vendége lenni a Sárkányfogadónak. Megöregedett ő is. A boltot most a fia, Haleb vezeti. Fészkelődik egy sort, rám néz. Dús, szinte buja szakálla fekete keretbe zárja arcát. Még mielőtt kinyitná a száját, rájövök, hogy ezeknek nem egymással van bajuk.- Úgy áll a helyzet, nagyuram, hogy ezúttal inkább mi lennénk a te segítségedre - dörmögi mély hangján. Kíváncsian felvonom a szemöldököm.- Nocsak. Most a molnár szólal meg. Hangja alig hallható, már-már suttogó, bocsánatkérő, hegyeznem kell a fülem, hogy megértsem.- A tegnapelőtti karavánnal jött egy követ. A gyomrom, akár ha jeget nyeltem volna, egy pillanatra megfagy. Igyekszem nem mutatni. Mégis eltelik kis idő, mire a dolgok helyrerendeződnek a fejemben.- Mi van vele? 20
