Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Sigmond István: A dallam

képest mihez értünk mi, akkorák és annyira vagyunk képesek, mint egy katicabogár, amelyik el tud cipelni a hátán egy fűszálat talán, Te meg megteremtetted a Világmindenséget, és most is a kezedben tartod vagy a hátadon cipeled, sőt, még azt is feltételezik egyesek, s e sorok írója ezzel teljesen egyetért, miszerint nem kell Neked cipelned semmit sem, hiszen Te magad vagy a Világmindenség, és még mi akarunk Neked javaslatokat tenni, hogy miképpen lehetne, ha nem is helyrehozni, de valamicskét javítani ezen az áldatlan helyzeten?

Igen, Uram, lásd, hogy meddig fajult el bennünk a tiszteletlenség, itt és most megpróbáljuk megint, hogy csökött agyunkkal, amelyet megáldottál a gondolkodásra való képességgel, azt szeretnénk, ha megengednéd, hogy a nemlétezőben keressük a megoldást, és találjuk is meg a Semmiben a Mindent, amely valamelyes értelmet tudna adni elsekélyesedett földi életünknek. És van itt még valami, Uram, amitől úgy meg fogsz lepődni, mint még semmitől soha, amikor a meglepődés emberi érzületét teremtetted, nem gondolhattad, hogy egy emberi agyban felmerülhet egy ilyen, bárki számára meglepődést okozó gondolat, és ebben a bárkiben Te magad is benne vagy, nevezheted egy mérgezett agyú, az abnormalitásig ateista ember(?) észbontó gondolatának, hogy Te, a Világ Ura, Teremtője és Mindene már nem vagy a mi emberünk, nem fogod állandóan a kezünk, mintha cserbenhagytál volna egy kicsit, megteremtettél, s egyszer csak úgy döntesz, hogy elveszed az életünket, néha imádott gyermekeink életét hamarabb, mint a miénket, kibírhatatlan fájdalmat okozva nekünk. Mindezekből az illető levonta azt a következtetést, hogy Te már nem vagy megbízható, felesleges lenne megkérni, hogy újrateremtsd a Világmindenséget, az első kísérletnél jobbra Neked már nem sikerülhet, s akkor eszébe jutott ennek a törpeagyú világszégyenének, hogy a senkiével sem összehasonlítható jóságodban engedd meg magának az emberiségnek, hogy újrateremtse a Mindenséget. Hogy miképpen kellene ehhez hozzáfogni, még ehhez sincs senkinek semmilyen elképzelése, a véghezvitel fokozatairól, módjáról még annyit sem tudunk, mint egy bolha, aki azt a feladatot kapná, hogy belátható időn belül egyen meg egy elefántot, mondd, Uram, ezzel az eszeveszettel most mit csináljunk? És ne vedd rossz néven, Uram, de ez az őrült valamilyen szekta tagja lehet, és ezt a szektát is Te teremtetted, lásd be, kérlek szépen, hogy ez is a Teremtés egyik mellbeverő melléfogásának tekinthető, s akkor felmerül az emberben az a jogos kérdés, hogy ennek az elmeháborodottnak a teóriája vajon hány százalékban tekinthető elfogadhatatlan fantazmagóriának? És még azt akarja ez a szerencsétlen pára, hogy „Az évezred legnagyobb ötlete: A TEREMTÉS EMBERNEK VALÓ MUNKA" megfogalmazású szöveget legelőször is fel kellene vésni az égre, a falakra, a járdákra, a templomok szószékeire, és legyen ott minden ember homlokán, hogy akárhová nézünk, egyfolytában ezt a szöveget lássuk. S akkor előbb-utóbb hinni fogunk abban, hogy a Teremtés valóban embernek való feladat, nem a kegyetlen Istené. Uram, én ismét Hozzád fordulok segítségért, mert ha ezt a feliratot rávésik a homlokunkra, elveszünk végleg.

Az egyik legnagyobb költőnknek van egy csodálatos aforizmája, miszerint: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

Mi lesz velünk, Uram - kénytelen vagyok hangsúlyozni ismét, hogy ezeket a szektásokat is Te teremtetted -, ha a fenti aforizma nem csak a lelkünket gazda8