Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Sigmond István: A dallam
Sigmond István A dallam A Világmindenség hatodik napján felhangzott a DALLAM is. Alig állt néhány hangjegyből, talán azért hallották meg nagyon kevesen, s még ezeknek is csak úgy tűnt, mintha valami elhaló hangfoszlány lenne, semmi több, pedig abban az időben senki sem volt süket. De az emberek jóval később sem tudták tökéletes biztonsággal követni ennek az egyedülálló, összetéveszthetetlen vagy összehasonlíthatatlan csúcsteljesítménynek a menetét, sem hanglejtésében, sem semmilyen, szorosan a dalszerzés szakmájának a tudományához kapcsolódó vetülete- iben, pedig a kezdetek kezdetétől, ki tudja, hány milliárd dallamot szereztek a tánczene- és dalszerzők - soha senki meg sem próbálta megszámolni -, hiszen ez egy akkora méretű kísérlet lenne, mintha nem az emberiségnek, hanem csak egyutcányi embernek a napi lélegzetvételét kellene számba venni, de ugyanígy járnánk, ha megpróbálkoznánk ilyenszerű feleslegességekkel tölteni az amúgy is mindig semmire sem elegendő időnket, noha egy olyan DALLAMRÓL van szó, amelynek a megfejtésére fordított idő, függetlenül annak tartamától, nem lenne tekinthető időpocsékolásnak. És persze sokan felfigyeltek arra a szokatlan jelenségre, mintha állandóan hallatszana valami, a figyelmesebbek, kíváncsibbak, türelmetlenebbek, vagy azok a kevesek, akik imádnak titkokat megfejteni, vagy legalábbis megpróbálkoznak vele, gyorsabban rájönnek a titok nyitjára a nagy többséghez viszonyítva. Hogy ugyanis ebben az esetben egy dallamról lehet csak szó, semmi másról. A megfejtés nehézsége főleg azzal magyarázható, hogy ez a DALLAM néha oly csendesen szólt, mint az a zaj, amit azzal okoznál, ha meg tudnád simogatni Istentől kapott, testetlen lelked imák köntösébe öltöztetett arculatát, néha meg az eddig leírtak ellenkezőjét tapasztalhatod, ez a DALLAM ugyanis olyan méreteket is szokott ölteni, mintha az EGEK URANAK kedvenc elfoglaltsága volna egybefoglalni a vízözön és a föld összes vízesésének hanghatásait, és ezt a döbbenetét tulajdonképpen semmilyen konkrét eseményhez kapcsolódva és kiszámíthatatlan időtartamban rázúdítaná a földlakók fejére, és csodák csodája, ez az irtózatos hangorkán, amely lelki, szellemi és fizikai károsodást okozhat, s a felmérések szerint számtalanszor okozott is, sokan még így sem hallották, mintha csak egy haldokló kisegér cincogná bennük az utolsókat, pedig a Teremtés nem fejeződhetett be a hatodik nap, azóta is szüntelenül folyik, s az a DALLAM, amelyről beszélünk, azóta sok milliárd hangjeggyel megszaporodott, nincs megállás, szünet, pihenés, a helyzet akkor változhatna meg alapvetően, ha Isten úgy döntene, hogy megpróbálja másodszor is újrateremteni a Világmindenséget. írásai közlésével emlékezünk a 2014 januárjában elhunyt szerzőnkre. (A Szerk.) 5
