Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái

Másról is árulkodik a fentiekben hosszasan idézett naplóbejegyzés. A híresztelések (és a rémhírek) terjedését kétségkívül megsokszorozza, hogy az így „felpezsdült kommunikáció" körülményei között az élet legkülönbözőbb társas szituációiban létrejöhetnek azok az elmosódott határú és ideiglenes hálózatok, amelyek keresztülmetszik a társadalmi érintkezések korábban megszokott, mondhatni konvencionális határait. Azoktól is szerezhet az ember „biztos" információkat, akikkel korábban szóba sem állt, akikre egyáltalán nem figyelt, vagy akik szavára semmit sem adott. Az ilyen „laza szerkezetű kommunikációs csoportok" maguk is híreket továbbító szerephez jutnak, versenyre kelve az informálódás intézményes módozataival, és a szintén erős kötést mutató, a családi, baráti vagy munkatársi kapcsolatokat átfogó kommunikációs csatornákkal.48

Kemény felismeri ugyanakkor azt is, hogy milyen mély társadalmi metamorfózison megy keresztül a budapesti nyilvános élet jellegzetes és emblematikus színtere, a kávéház. A félnyilvános helyként nehezen túlbecsülhető jelentőségű pesti kávéház, melyet hosz- szú időn át a pesti „zsidó" középosztály látogatott legtömegesebben, már szinte csak a vidéki „új zsidók" előtt nyitja meg a kapuit; így érkezik el a pesti kávéház története végstádiumába. „A zsidótörvénnyel kereszténnyé tették a kávésipart, s a tejtilalom rendeletével tönkretették. Igaz, a razziák is segítettek, s a kettő okozta, hogy ma Budapesten, úgy a város belső területein, mint a Dunaparton, üresek a kávéházak" - szól Kemény megfigyelése 1942 májusából.49 Más források is hasonló képet rögzítenek a kávéházak ekkori életéről. A Japán kávéház volt tulajdonosának, Kraszner Menyhértnek a leszármazottja emlékezik ekként a háborús végnapokra: „a mi vendégeinknek egy része eltűnt 44 elején, amikor láttuk a lakásunk ablakából, hogy razziáztak, és elvittek embereket''.50 Az 1943-ban új tulajdonoshoz került New York kávéházról pedig a tanulmányíró megjegyzi: „A kávéház forgalma [...] nagyon megcsappant, a gyönyörű nagytermek üresen kongtak. Ezekben az időkben már az ártatlan politizálásnak sem kedvezett a kávéházi légkör. [...] Aztán elkövetkezett a suttogás, majd a besúgások ideje is. Mindenki félt a szomszédasztalnál ülőktől. Hamarosan a korlátozások és az elsötétítés hónapjai köszöntöttek a városra, a kávéházat bezárták.''51

A nagyvárosi polgári-középosztályi nyilvánosság, a sajátos polgári életforma, egyszóval a hamisítatlan pestiesség ment ez alkalommal veszendőbe, melynek bekövetkeztét Márai Sándor is konstatálja az Egy polgár vallomásai újabban közzétett harmadik kötetében. „Szeretném elmondani, mi történt a polgári műveltséggel a tíz évben, amelynek kezdetét - önkényes időszámítás nélkül - az osztrák függetlenség megszűntének, az anschlussnak napja jelenti. Azt hiszem, most már mindenki tudja, hogy azon a napon omlott össze sok minden, ami a régi Európából megmaradt. [...] Ebben a tíz évben nem csak országok szűntek meg, bomlottak fel, trónok és hatalmi rendszerek semmisültek meg. Ebben a tíz évben megszűnt egy életforma és egy műveltség. "52 Kemény is osztja ezt a véleményt néhány évvel korábban, amikor fájlalja a megszokottan polgári életforma, műveltség, ethosz és erkölcs pusztulását. „A háború eszközei és módszerei nagy hatást gyakorolnak az emberiség erkölcsi és lelki életére. [...] Durvák és elvadultak lettek a lelkek és a szívek. Kegyetlen gyűlölet töltötte meg az embereket, mert a kegyetlenség lett a háborúviselés vezérlő elve. [...] Veszendőben van a tisztelet és kímélet, amivel ember ember iránt viseltetett. A gyermeki szeretet, a baráti vonzalom,

48 Angelusz Róbert: Mondják, i. m. 324-325.

49 Kemény Simon: Napló, i. m. 123.

50 A Japán. Kresalek Gábor és Zeke Gyula interjúja Kraszner Menyhért idősebb lányával. Budapesti Negyed, 12-13., 1996. Nyár-Ősz, 175.

51 Csapó Katalin: A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork". Budapesti Negyed, 12-13., 1996. Nyár- Ősz, 194.

52 Márai Sándor: Hallgatni akartam. Helikon, Bp., 2013. 7.

92