Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
„félelemlegitimizáló" híresztelésként hat, amelynek az a funkciója, hogy igazolja a félelem vezérelte magatartást. Ezért is vált át oly sűrűn ez a híresztelés rémhírbe, lévén, hogy kiterjedt, erős intenzitású emocionális megnyilvánulásról (várakozásról) van szó ez esetben. S mint ilyen, fokozott igényt támaszt a negatív érzelmeket megerősítő információk iránt.37 A híresztelésnek, valójában persze rémhírnek, közvetlenül is nagy hatása van a tömegek napi viselkedésére. Erről tanúskodik a következő naplóbejegyzés. „Az egész város tele volt ma avval a hírrel, hogy estére 500 bombázógép jön Budapest fölé. Mindenki »autentikus, megbízható, komoly helyről« hallotta. Beszélik [megint csak híresztelés!], hogy este nyolc órakor már szinte üres volt a város. [...] Mindenki hazasietett."38 Kemény, aki többnyire szintén hitelt ad a különféle híreszteléseknek (mi egyebet tehetne, nem áll módjában biztos forrásból ellenőrizni a hozzá ezúton eljutó információkat), ez esetben kételyét fejezi ki a hír valódisága iránt. Meg van róla győződve, hogy a szövetséges hatalmak suttogó propagandája áll a dolog hátterében: akik a hírt kitalálták, majd terjeszteni kezdték, arra számítanak szerinte, „ hogy az emberek nem bírálják a rémhíreket, hanem elhiszik és terjesztik azokat.''39 40 A híresztelésekkel kiváltott tömegpszichózisok mindig fontos elemei a háborús hétköznapoknak. Ami abból következik, hogy a „veszteségek, a növekvő szorongás és félelem légkörében halmozódnak a megválaszolatlan kérdések, és ennek nyomán a kommunikáció »láthatatlan« személyes csatornáit elárasztják a legkülönbözőbb híresztelések"40 Egy 1943 februári naplóbejegyzésben olvassuk a következőt. „Tömegfélelem hullámzik végig Budapesten. Az emberek félnek márciustól, mert azt hiszik, hogy amint elmúlik a tél, megkezdődnek ellenünk a rendszeres erős légitámadások. Aki teheti, vidékre készül. A gazdag és jómódú emberek értékes holmijukat, ezüstneműjüket, szőnyegeiket, ékszereiket, drága képeiket vidéki rokonokhoz és barátokhoz szállítják. Sokan három-négy-öt helyre osztják el ruhájukat, fehérneműjüket. Ha egyik része elpusztul - gondolják -, valami mégis megmenekül, és nem maradnak ruha nélkül. "41 A hírhiány és a fokozott hírkereslet nemegyszer (felvásárlási) pánikot is keltő hatása a közellátás kérdéseit érinti közvetlen közelről; arról szólnak ekkor a híresztelések, hogy milyen konkrét intézkedést készül a kormány bevezetni, amiről többnyire csak híresztelések, olykor rémhírek útján értesülnek az emberek. „Azt beszélik, hogy a cukorjegyekre ezentúl egyik héten cukrot, másik héten lekvárt fogunk kapni" - jegyzi meg Kemény 1942 vége felé.42 „A város láthatóan zsibbadt és szomorú" Lássuk végül a zsidókérdés vitatásának, a zsidópolitikának a háborús mindennapokra gyakorolt hatását, ami - született izraelitaként - igen közelről érinti Keményt, noha ő maga katalizált (zsidó), aki keresztény nőt vett feleségül. Ennek ellenére sújtják a zsidótörvények, és a zsidóüldözés vet majd véget az életének is a háború utolsó napjaiban. Érthető ezek után, ha folyton és élénken foglalkoztatja Keményt a korabeli antiszemita közhan37 Angelusz Róbert: Mondják, i. m. 320. 38 Kemény Simon: Napló, i. m. 201. 39 Uo. 40 Angelusz Róbert: Mondják, i. m. 318. 41 Kemény Simon: Napló, i. m. 289. 42 Uo. 251. 90
