Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése

* Megrázóan átadni, ami megráz, Térey János költő számokról, vezérszurkolókról és az újraírás kalandjairól, Papp Sándor Zsigmond beszélgetése, Népszabadság, 2013. augusztus 9. 15.

16.

Már több mint harminc éve dolgozik abban a szerkesztőségben, amelyikbe ezerkilencszáznyolcvankettőben belépett, de munkájának az áttételekhez való kötődését még mindig nem tudta megszokni.

ír, ritkán, napi-, kevésbé ritkán hetilapba, leginkább azonban folyóiratba, meghatározott ritmus szerint könyvei jelennek meg, a szerkesztőségbe érkező kéziratokat elolvassa, munkatársaival egyeztetve nyomdába adja őket, azok megjelennek - s máig az írások közvetlen hatását keresi, azt, hogy akkor, amikor valaki elolvassa őket, mit gondol róluk, miképpen hatottak rá, s így tovább.

Régen, otthon, ha elvégzett egy munkát, akkor megtapasztalhatta annak a hasznát, eredményét.

Akkor, amikor tanított, legalábbis egy ideig érezte munkájának az eredményét, igaz, a társadalom nagyobbik része már az ő törekvéseikkel szemben tette azt, amit tett.

Az elmúlt évtizedek során az irodalom légneművé vált, a maga hatását számos áttételen keresztül fejti ki.

A szocializmus a tendenciákon átlépő létével számos, korábban már meglévő jelenséget átformált. Azzal, hogy önmagát többek között a kultúrával legitimálta, a különböző művészeti ágaknak, így az irodalomnak is közvetlen hatást tulajdonított. Ezzel szemben az akkor már Amerikában élő, de nem csak az emigrációs létből fakadó tapasztalatát rögzítő Márai Sándor így írt naplójába: „December elején szétküldtem hetven körlevelet, és beérkezett harmincnál több könyvrendelés. Ez szép eredmény. Végre látom az olvasó arcát... Egy hosszú írói pálya vége felé most először látom, szemtől szemben, az olvasót. "*

* Márai Sándor: A Teljes Napló 1964-1966, Helikon, 2013, 289.

17.

A változások közepette is úgy látta, és ma is úgy látja, hogy a nyolcvanas évek végén kettős kihívás érte a magyar társadalmat. Egyrészt új, korábban nem érzékelt magatartásminták átvételével szembefordult a szocialistának nevezett berendezkedéssel, majd, most még ezt a kifejezést használja, meg is döntötte azt, másrészt tudatosítania kellett (kellett volna) magában, hogy a világban, abban a nyugati világban, amelyikhez önmagát hozzá akarta kapcsolni, új jelenségek mutatkoztak, az információs világ jelenségei.

A változások kezdetét a mából nézve a nyolcvanas évek közepére teszi, akkori írásaiban ezerkilencszáznyolcvanhetet nevezte meg kezdőpontnak. Később ez a folyamat felgyorsult, a demokratizálódás áthatotta a sajtót, a nyilvánosság önálló politikai erővé vált. Ekkor jelentek meg a helyzetelemző írások, a statisztikai elemzések, a közvélemény előtt is ismertté vált az ország adóssághelyzete, a gazdaság bénultsága, s jó pár politikai kifejezés és addig istenkáromlásnak tűnő felismerés ment át a köztudatba.

32