Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Sümegi György: Kondor Bélától Tóth Menyhértig - Kondor Béla festményei
Sümegi György Kondor Bélától Tóth Menyhértig 1. Béla Duránci naplófeljegyzései (1962-2008) Béla Duránci (1931) bunyevác származású, vajdasági, szabadkai, jugoszláviai, szerbiai művészettörténész, aki beszél, olvas magyarul és a magyar-jugoszláv (szerb, horvát, délszláv - mikor melyik a pontosabb meghatározás) képzőművészeti kapcsolatok legfontosabb magán- és intézményi szervezője a 20. század hatvanas éveitől. Magánéleti szerencséje talán, hogy 1962-ben Budapestre érkezve Pap Gábor művészettörténésztől azt a javaslatot kapta, hogy Csernus Tibor és Kondor Béla festőművészeket érdemes fölkeresnie. Ez utóbbival való találkozása egész életére kiható, a pályáján fordulatot elindító esemény lett. „Én Bacsón születtem, ott játszottam a vár romjainál, az ősi /.../ kated- rális kőlapjain lépkedtem" - írja, s talán ez a gyermekkori élmény is a középkori, a román kori művészetből a belgrádi egyetemen választott szakdolgozat, diplomamunka megírásához szükséges kutatásokhoz vezérelte Budapestre. A dolgozat elkészült, és bár a korszak művészete iránti nyitottságát Duránci megőrizte, de a Kondorral (és környezetével) való találkozás mágnesként vonzotta a kortárs és a 20. századi művészethez. A középkori palmettás kőfaragványok, az ujja begyével is érintett, átélt plasztikák sugallata, Bács elsüllyedt középkori művészeti emlékei kutatója helyett a szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze (1959-1975), majd a szabadkai Községi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa nyugdíjazásáig (1984). A nemzedéktárs Kondor Béla (1931-1972) már az első találkozásukkor (1962. jún. 27.) pontosan jelzi, hogy „én két életet éltem, vagyis elismerték, hogy festőművész vagyok, de megjelent a verseskötetem is! Ezek szerint költő is vagyok." Duránci a kapcsolatuk teljes időszakában - és Kondor utóéletében is - tekintettel van erre, nem úgy, mint a Kondorról író magyarországi művészettörténészek nagyobb része: festményeit, grafikáit, esetleg fényképeit, fotogramjait, különleges építésű gépezeteit értékelik, de a verseiig, a szóképekkel teremtett világáig nem jutnak el. Mintha a legelső kánikulai együttlétük óta valami mély, emberi, baráti együttérzés, együvé tartozás jött volna létre, erősödött meg közöttük. S ez a fejlődő, alakuló barátság - és Duránci feladatmódosulásai - újabb és újabb kapcsolatokat, barátságokat (Németh Lajos, Solymár István stb.), tartós ismeretségeket teremtettek Duráncinak. Valójában Pap Gábor Nagy István festőművész vajdasági műveit kereső, azokról Duráncitól informálódni akaró levele alapozta meg az ő magyarországi kapcsolatkeresését. Ez elsősorban Kondor (és művei, kiállításai) és Nagy István művészetének a kutatását (Solymár István és a Magyar Nemzeti Galéria), a vajdasági szecesszió emlékeinek a földolgozását (műemlékes intézményi és személyes kapcsolatok) és a grafikai művészetek iránti érdeklődésének (Miskolci Galéria) kiállításcserékben, tárlatmegnyitókban, konferencia-előadásokban megvalósult alkalmait jelentették. Duránci saját magát és Kondor Bélát, mindkettőjüket a második világháborút gyerekként, de igen intenzíven átélő generációhoz tartozóként mutatja be. Ráadásul a történelem 118
