Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői
állat emlékére leadott díszlövésre utal62, de Gionnál vannak még különlegesebb emlékezésrítusok is. A fentebb leírtat, a nemzeti hitvallásnak a temetőben való elásását életrajzi ténynek vehetjük. Egy másikat, a kiskamaszok sírkerülő babonáját, amit a mimeükus (cselekvéssorral való) emlékezés kategóriájába sorolhatunk, a rafinált írói képzelet szüleményének kell tartanunk. A regénybeli kisfiúk vélekedése szerint az 1941-ben, '42-ben, '43-ban és '44-ben (a rövid magyar uralom egy-egy évében!) elhunyt Hofanesz testvérek, Paula, Angéla, Blanka és Noémi sírjának63 a megkerülése, illetve a szerencsétleneken való őszinte és hangos szánakozás fordíthatja csak jobbra a sorsukat. A sírkerülő fiúk számára az emlékezés kötelességként tételeződik: a közösség tagjai csak akkor várhatják sorsuk jobbra fordulását, ha életben tartják a múlt emlékét, oly módon, hogy őszintén és látványosan sajnálkoznak fölötte.64 A kislányok elhalálozási évei mindenképpen szimbolikusak, és annak lehet tekinteni Hofanesz János (talán a nagyapjuk?) elhunytának 1914-es évszámát is, hiszen abban az évben kezdődött az a háború, ami a nemzeti tragédiához vezetett. Ezzel szemben „Hofanesz (szül. Vécsey) Etelka" halálának 1922-es dátuma valószínűleg azért nem például a fenti sorozatba illő 1918-as vagy 1920-as évszám, mert az már túl direkt utalás lenne. Az utolsó, az 1922-es évszámmal tehát az író ügyesen tereli el a figyelmet a fentebbi dátumok szimbolikus voltáról. Horváth Futó Hargita anyakönyvi kutatásai szerint míg például az ugyanebben a regényben emlegetett Szlimák család és sírboltja ma is megtalálható Szenttamáson, addig Hofanesz vezetéknevű személy nem élt (és nem is hunyt el) ott azokban az években.65 Ez is arra mutat, hogy valamilyen különleges írói szándék állhat a sír és a kultusz megkreálása mögött. Még akkor is, ha éppen Gion - szerintem azért, hogy célzása nyilvánvalóságáról még jobban elterelje a figyelmet - ugyanebben a regényben arra is utal, hogy azért haltak meg korán a kislányok, mert a háború miatt gyengék voltak, amit az egyik elemző el is fogadott „valódi" okként.66 Sokkal valószínűbb, hogy az író ennek a babonának a megkonstruálásával a közösségi emlékezet életben tartásának fontosságát hangsúlyozza, illetve a rítusba csomagolva egy álcázott utalást tesz a visszavágyott magyar világra, amely iránti nosztalgiára a regény megírásának idején, 1982-ben máshogy nem lehetett célozni. Annál a Gionnál, aki Testvérem, Joáb című regényében már pályakezdőként is képes volt olyan tabukat feszegetni, mint az 1944-es vérengzések67, más műveiben is jó eséllyel gyaníthatok efféle, ügyesen leplezett célzások. Ennek a műnek az előzményével, A káróka62 Uő: 1982. Sortűz egy fekete bivalyért = É/III. 255-364. 63 „egy lapos családi kripta volt a főbejárat és a temetőcsősz háza közelében. Terméskőből készítették a tetejét, a terméskőbe fehér márványlapot ágyaztak, ebbe egy kis díszes keresztet, és hat nevet véstek a következő sorrendben: Hofanesz Paula - 1941, élt fél évet Hofanesz Angéla - 1942, élt 27 napot Hofanesz Blanka - 1943, élt 42 napot Hofanesz Noémi - 1944, élt 4 hónapot Hofanesz János - 1914 t Hofanesz (szül. Vécsey) Etelka - 1922 f" im. 266. 64 im. 266-267. 65 Horváth Futó Hargita 2010. Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában. Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, 2012. 136. 66 Vö. Elek István 2010. A szeretet vigasztaló ereje. Gion Nándor ifjúsági regényeiről = É/III. 527. 67 Gion Nándor 1969. Testvérem, Joáb = É/II. 5-115. 112