Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői

Foucault második tétele, hogy egy közösség a történelme során precízen meghatározott rendeltetésű heterotópiáinak új, az eredetitől teljesen eltérő funkciót adhat. Amennyiben a közösségnek az adott hellyel összefüggő kérdéskörről vallott felfogása változik, azzal párhuzamosan a vele kapcsolatos heterotópiájának a szerepe is átértékelődhet.10

A harmadik pont alapján heterotópiának számítanak azok a helyek is, amelyek zavarba ejtenek azzal, hogy saját egyetlen helyszínükön képesek megjeleníteni több, egymással önmagukban inkompatibilis, sőt akár egymásnak ellentmondó teret.11

A negyedik elv alapján kimondhatjuk, hogy a heterotópiák gyakran a hagyományos időn kívülre mutató üzenetet hordoznak, ezáltal rendelkeznek az idő- és értékszembesítés képességével. Az ilyen heterotópiák kizökkentik az embereket hagyományos időérzékelésükből, és időfelfogásuk relativitásával szembesítik őket. Ezek a terek ezt jellemzően vagy funkciójuk, működésük hangsúlyozott időszakosságával12, vagy (látszólagos) állandóságukkal, kvázi-örökkévalóságukkal érik el.13

Az ötödik tétel azt mondja ki, hogy a heterotópiák általában nem szabadon megközelíthetők, mint egy köztér, hanem valamely, bizonyos feltételek megléte esetén működő nyitó-záró rendszer részlegesen elszigeteli őket a külvilágtól. Az ilyen helyekre vagy kötelező a belépés, mint a laktanyába, a börtönbe (és előbb-utóbb persze valamennyiünknek a temetőbe), vagy bizonyos rítusoknak, megtisztulásnak kell alávetnünk magunkat, bizonyos gesztusokat kell megtennünk, hogy engedélyt kapjunk a belépésre, mint némely szakrális tér esetében.

Foucault hatodik tétele szerint némely heterotópiának az a feladata, hogy egy illúziókkal teli teret teremtsen meg annak érdekében, hogy hétköznapi élettereink szintén illuzórikus volta lelepleződjék azáltal, hogy szembesülünk a közte és a heterotopia között meglévő különbségekkel és hasonlóságokkal. Van aztán olyan heterotopia is, amely hétköznapi tereink tökéletlensége miatti kárpótlásként olyan valós térként szolgál, amely annyira tökéletes, annyira jól elrendezett, amennyire átlagos tereink rendezetlenek és tökéletlenek. Az első csoportba tartozónak tart Foucault némely régen volt híres nyilvánosházakat; a

10 A temetők mint heterotópiák szerepének átértékelődése földrajzi elhelyezkedésük változásán is jól követhető. A települések perifériájára kerülésük, ugyanakkor a halottkultusz felértékelődése tükrözi, hogy civilizációnknak hogyan változott a halálhoz és a halottakhoz való viszonya, illetve a lélek halhatatlanságában való hite az elmúlt évszázadokban.

11 Nyugati kultúrkörünkben a színház kínálkozik példaként, minthogy a színpadon olyan helyszínek követhetik egymást, amelyek egymástól idegenek. A Keleten pedig a kert számít hasonló, rendkívül gazdag jelentésekkel és tulajdonságokkal bíró kulturális térnek. Figyelemre méltó, hogy a temető - természetesen, de Gionnál olykor hangsúlyosan és többletfunkcióval is - leggyakrabban szintén kert formáját ölti -1. alább!

12 Foucault azokat az üdülőfalvakat említi példaként, amelyek az év nagyobb részében üresek és kihaltak, és azokat a vásártereket, amelyek csak évente néhányszor népesülnek be árusokkal. Gion Nándornál a temetők mellett ilyen típusú heterotópiának számít például tetralógiájának (Latroknak is játszott, Budapest, Nórán Kiadó, 2007) egyik legfőbb színtere, a Kálvária, ahol évente csak egyszer, húsvétkor gyűlnek össze a hívők.

13 A változó időben a változhatatlan múltat összegyűjtő és bemutató, ezáltal a jelent a múlttal szembesítő könyvtár és múzeum mellett a temető megint példaként kínálkozik. Puszta léte is az örökléttel vagy legalábbis a folyamatos elmúlással szembesíti a jelenben (még) élőket.

105