Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői

másodikba pedig azon utópisztikus elvek szerint fölépített, falanszterszerű gyarmati telepeket sorolja, amelyek „Isten országát" akarták megvalósítani a Földön.14

Végül Foucault a legigazibb heterotópiának tartott létezőnek, a hajónak - mint úszó térdarabnak, mint önmagába zárt (hely nélküli) helynek stb. - sokrétű jelentéseivel foglalkozik, így mutat rá, hogy a hajó nem véletlenül vált olyan fontos toposszá és a képzelet egyedülállóan gazdag forrásává az irodalomban.

Gion Nándor műveiben számos, a heterotopia fogalmi körébe eső helyszín megjelenik. A temetőkön kívül leginkább ilyen a Börtönről álmodom mostanában című regényben a fő helyszíneket jelentő többféle büntetés-végrehajtási intézmény, amelyek olyannyira tükrözik, illetve leképezik a kinti, a szabad világot, hogy ezáltal a „kint" és a „bent" határvonala teljesen elmosódik, egyenlőségjel kerül közéjük, sőt akár fel is cserélődnek.15 Hozzájuk hasonló a Postarablók című ifjúsági regény fő helyszínéül szolgáló postaépület is. Az odabent kifejlődő események az egész társadalom működését karikírozzák, így a „felnőttek" világának görbe tükröt tartanak.16

Gion több elbeszélésében megjelenő heterotópiák még a hajó, illetve a vele nagyon sokban rokon vonat toposza. Utóbbira legjobb példa a Nem baleset lesz című novella17, amely végig egy elátkozott, köztes-európai „seholt" jelképező vonaton játszódik; az Engem nem úgy hívnak című regénynek18 pedig egy, a boldogságot szimbolizáló uszály az egyik legfontosabb színtere. Ugyanakkor például a Latroknak is játszott tetralógia19 főhősei, a mezőőr Gallai István és a haramia Török Ádám kenyérkereseti módjuk által lesznek képesek a legtöbbek által elérhetetlen „folyamatos máshol levés" - tehát szintén egyfajta heterotopia - lehetőségére. Az, hogy folyton ellenőrizhetetlen, bizonytalan helyen (úton, valahol a határban, a földeken, a tanyákon stb.) tartózkodnak, egyiküknek a családja előtt leplezett szerelmi viszonyokra, a másiknak a társadalom elől titkolni akart banditaéletmódra ad lehetőséget. Mégis, talán a temetők azok a heterotópiák, amelyek Gion legtöbb művében megjelennek, ráadásul nagyon sok értelmezési lehetőséggel is szolgálhatnak, ezért a következőkben velük foglalkozom részletesebben.

Temetők Gion önéletrajzi jegyzeteiben és egyéb, nem hangsúlyozottan önéletrajzi témájú műveiben is nagyon gyakran szerepelnek. Valóság és fikció viszonya Gion műveiben egyébként is sokszor kibogozhatatlan.20 „Fiktív" műveiben is rengeteg életrajzi és egyéb valóságelemet találunk, míg a Naplók, sőt még az Interjúk is21 olyan stilisztikailag szépirodalmi minőségű megnyilatkozásokat tartalmaznak, amelyeknek olykor még a tartalmuk is stilizált. Ezért dolgozatomban mindegyik műcsoportot bevonom a vizsgálódásba.

14 Ezekkel a heterotópiákkal érzem én rokonnak Gion tetralógiájában azokat a nem valós tereket, amelyekbe Gallai István a jelen keserűségei elől menekülve akkor kerül, amikor a Kálvária egyik stációképén a Virágos katonát szemlélve révületbe esik. Ilyenek azok a szintén csak Gallai István fantáziájában élő, tehát hangsúlyozottan képzeletbeli helyek is, amelyeket akkor ismerünk meg, amikor a szeretőinek mesél róluk, hogy szédítse őket. (Ezeket a helyeket egyébként Foucault ugyanebben az előadásában inkább az utópia kategóriába sorolná.)

15 Gion Nándor 1990. Börtönről álmodom mostanában = E/IL 249M68.

16 Uő: 1972. Postarablók = É/DI. 91-164.

17 Uő: 1997. Nem baleset lesz = É/IV. 500-504.

18 Uő: 1970. Engem nem úgy hívnak = É/I1I. 7-89.

19 Uő: Latroknak is játszott, 4 regény, Budapest, Nórán Kiadó, 2007.

20 Nem véletlen, hogy az újabb szakirodalom a napló műfaját az autofikció névvel illeti, 1. pl. Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló, L'Harmattan, Budapest, 2003.

21 Véres patkányirtás idomított görényekkel, Budapest, Nórán Libro Kiadó, 2012.

106