Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
A nagycsaládból való kilépést és annak következményeit nagyon megérezték. Sokszor kellett segítségért fordulniuk ismerősökhöz, barátokhoz. A lakótelepi házban nagyjából azonos korúak laktak egymás mellett, így a gyerekek s a rokon problémák hamar összekapcsolták a családokat. A hagyományos közösségekből kilépve a társadalom önszerveződési kényszere új kapcsolati formák megteremtését kívánta meg. Barátaikat is a gyerekek révén találták meg. Zsófi, alighogy elsősként elkezdett iskolába járni, születésnapi ünnepségre kapott meghívást, majdhogynem babazsúrra, akkor új volt nekik ez is. Mentek a kislányért, ott maradtak beszélgetni a vendéglátóknál, egy másik család is ott maradt, beszélgetéseiket azóta is folytatják. Átbeszélték a rendszerváltást, az elmúlt évtizedeket, kezdetben gyakran találkoztak, telefonáltak egymásnak, ma már ritkábban teszik ezeket, a családok újabb kanyarokat vevő útjai erre nem adnak lehetőségeket. 63. Az a lakás, amelyet megvásárolhattak, hatvankét négyzetméteres volt. Hatvankét négyzetméter, két és fél szoba, erkéllyel. A nagyobbik szoba, erre már nem emlékszik pontosan, húsz négyzetméter körül lehetett, a kisebbik, erre viszont pontosan emlékszik, tizenkettő egész egy tized négyzetméter, a félszoba pedig hat négyzetméter. A félszobába alig fért be az ágyuk, befelé nyíló ajtaját sem tudták rendesen kinyitni, mégsem ez bosszantotta fel, hanem a nagyságát tekintve középső szoba mérete. A statisztikák szerint akkor a tizenkét négyzetméter fölötti szobák számítottak szobának, s nem félszobának, feltehetően így van ez ma is, ezért tervezték az egyik szobát a házgyári lakások esetében valamivel tizenkét négyzetméternél nagyobbra. O pedig, pontosan emlékszik erre, hangosan kérdezte, kit akartak becsapni ezzel, egy országot, saját magukat, kit? Megdöbbentette, hogy a statisztika fontosabb, mint az, hogy milyen terekben élnek az emberek. Amit tudtak, azt megváltoztatták abban a lakásban, a falait azonban nem tudták odébb tolni. Összeszerelhető bútorokat vettek, ezeket kellett az otthoni csavarhúzókkal, fogóval-kalapáccsal összerakni. Rettenetesen sokat kínlódott ezzel. Vágatott lapokból könyvespolcot raktak össze maguknak, nem fért rájuk sok könyv. Ha képet akartak a falra tenni, akkor szakembert, legalábbis olyan embert kellett hívniuk, akinek volt ütvefúrója. Akkor még keveseknek volt ilyen fúrójuk. Ha az egyik lakásban valaki elkezdett fúrni, akkor a fúrás semmi máshoz nem hasonlítható hangja végigdübörgött az egész házon, egyetemleges volt ez a dübörgés, nem lehetett megállapítani, hogy honnét indult. A beton és a házat körülvevő természeti környezet között kiáltó volt a különbség. Azóta beton vesz körül ott is mindent. 90
