Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
53. Mindig fontosnak gondolta az átfogó, rendszerező könyveket, tanulmányokat, azokat, amelyek rendet szabtak tájékozódásának, rendszerezték, egyúttal pedig ki is egészítették azt. Ezért ment bele az egyetemi vizsgaidőszakokba is kemény elszánással, s tanulta meg a több száz oldalas történeti, nyelvészeti tankönyveket. Tudta, hogy sokat elfelejt majd abból, amit akkor, persze, kényszerűségből is az agyába vésett, de azt is tudta, hogy bármennyit is olvashat, ezek az átfogó könyvek, monográfiák rajzolják fel az adott területtel kapcsolatos tudnivalók vázát, szerkezetét is, s hát a legapróbb részletekre is kitérnek. Egyedül az irodalomtörténetet nem tudta tanulni, ahhoz mindig csak olvasott. Ha van valamelyes műveltsége, akkor azt az olvasmányainak és a barátaival folytatott beszélgetéseinek köszönheti. Szeretett elmerülni a korszak-monográfiákban, de nem annyira a részletek, hanem a tendenciák felvázolása kötötte le a figyelmét. Akkor még azt gondolta, hogy egy-egy korszak társadalomtörténete és művészettörténete, a művészet- történet kifejezést a lehető legszélesebb értelemben használja, párhuzamosan, a különböző területeken megmutatkozó rokon jelenségekre való utalásokkal megírható. Ma már nem tud hinni az ehhez hasonló elképzelésekben. 54. Szinte állandóan olvasott. Olvasmányai egyre inkább az aktualitásokhoz kapcsolódtak, a nyolcvanas években alighanem sokan voltak ezzel így. Olvasta a napilapokat, a folyóiratokat, az újonnan megjelenő könyveket, a kortárs szépirodalmat, a határokon túli szerzők munkáit, a határainkon túli irodalmi lapokat, folyóiratokat, számára ez az irodalom nem egzotikum volt, a magyar kultúra szerves részének gondolta azt, s meglepődött, amikor neves hazai kritikusok leírták, hogy egy-egy erdélyi vagy vajdasági szerzőről még csak nem is hallottak. Olvasta a történeti és néprajzi irodalmat, emlékszik a Kriterion nagyszerű néprajzi köteteire, a hetvenes és a nyolcvanas években a történeti-néprajzi tájékozódás még természetes volt, s nem csupán a szakterületek művelőit foglalkoztatta. Valamiképpen ez is a világban való elhelyezkedésüket, az addig nem tudatosított történéseknek-sajátosságoknak a megértését segítette. Olvasta a magyarul megjelenő kortárs világirodalmat, a szerkesztőségbe kerülve olvasta a beérkező kéziratokat, olvasta mindazt, ami a szamizdat irodalomból eljutott hozzá, olvasta, ha valaki a kezébe adta, az MTI által kiadott bizalmas anyagokat, valóban olvasott, szinte minden pillanatban. A rendszerváltás folyamata minden területen újabb és fontos olvasnivalókat dobott elő, emlékszik, még nyolcvankilenc előtt, délután-estefelé visszagyalogolt a városközponti újságárushoz, akkorra érkezett meg a Kárpáti Igaz Szó, a kárpátaljai magyar napilap legfrissebb száma, azt is átböngészte, talál-e valami 84
