Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
másutt nem olvasottat a Szovjetunióban történtekről. Mindig foglalkoztatta, hogy egy nagy birodalom miképpen létezik, mi kapcsolja össze a különböző részeit, s figyelte, hogy egy kis közösség miképpen tud megmaradni a számára kijelölt birodalomban. Foglalkoztatta az is, hogy miben más ott az élet, mint náluk. Olvasta, akkor már olvasta a Szovjet Irodalom című folyóiratot is, onnantól érdekes volt, amikortól az átalakulás időszakában előkerülő, vagy az akkor íródó munkákat közölte. Barátai lakásában, határokon innen és túl, szinte mindenkinél ugyanazokat a könyveket találta. A könyvek akkor tízezres példányszámokban jelentek meg, s az emberek valóban olvasták a kortárs magyar irodalmat. Bárkihez ment, szinte mindenütt ugyanaz a kép fogadta. A nappaliban könyvespolcok vagy könyvszekrény az egyik falon, a másikon pedig kortárs festő munkája. Nem tudja, mi lett ezekkel a lakásokat megtöltő könyvekkel, a lakások mérete abban a körben, amelyikhez maga is tartozik, nem növekedett, a falakon lévő polcok, szekrények pedig már akkor is megteltek. Igaz az is, hogy akkor akár még egyetemistaként vagy tanárként is megalapozhatta a könyvtárát, ma ezt már nem tehetné meg, még akkor sem, ha rendelkezne a szükséges anyagiakkal, klasszikusokat alig-alig jelentetnek meg, az életműsorozatok szinte teljesen eltűntek, ahogy a különböző történeti-művelődéstörténeti sorozatok is, nem beszélve az átfogó történeti-irodalomtörténeti-néprajzi összefoglalásokról. 55. Állandóan könyveket vásárolt, de nem gyűjtötte a könyveket. Könyveket, azért, mert szépek, vagy mert ritkák voltak, soha nem vásárolt, erre nem volt pénze. No, ez azért így nem igaz, a szép könyvek mindig érdekelték, megküzdött értük, mást nem tehetett. Könyvritkaságokat nem keresett, antikváriumba azért járt, hogy a maga szakterületéhez fontos könyveket megszerezze magának. A szakterületet széles értelemben kell venni, ő a jó könyvek olvasását értette alatta, így a számára fontos életműsorozatokat, regényeket, antológiákat vásárolta meg magának. Ha szabadideje van, akkor vagy a Tolsztoj-, vagy a Dosztojevszkij-életműsorozat egyik kötetét veszi elő azóta is. S közben keresi, máig keresi az új, az éppen megjelenő könyveket. Ajándékba is kapott könyveket, barátaitól dedikálva, kiadóktól, lapoktól recenziós példányt, így alakult a mostani, nem tudja hány, legalább négy-ötezer darabra kiterjedő könyvtára. Ha módja lett volna rá, akkor képeket gyűjtött volna. Ezt az ösztönt nem hozta magával, a könyvvásárlási, maga köré könyvtárt teremtő ösztönt igen, ezt nem, úgy mondaná, ez az idők során alakult ki benne. Géczi Jánosnál látta, már János veszprémi életében, hogy nem csupán a könyvekkel, hanem a képekkel is együtt lehet élni. Ezt követően kereste és keresi mindmáig a kiállításokon azokat a munkákat, amelyekkel együtt tudna élni. 85
