Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
meg a Tiszatájban Nagy Gáspárnak A Fiú naplójából című verse, ennek a harminc körgyűrűvel bíró júdásfára utaló képét Kádár ]ános magára értette, a lapot fél évre betiltották, a szerkesztőket pedig menesztették állásukból.* Magánmegfigyelése alapján csak azt tudja mondani, hogy ez a vers már nem keltett akkora figyelmet, mint amilyet a problematikusnak mondott írások korábban keltettek. A szóban forgó számot a megjelenést követően hetekig meg lehetett vásárolni. A Kádárra való utalás akkor már nem jelentett újdonságot, szemben mondjuk ugyancsak Nagy Gáspárnak az Új Forrásban 1984-ben megjelent Nagy Imre-versével (Öröknyár: elmúltam 9 éves), amelyik a Nagy Imre eltemetésére vonatkozó erkölcsi paranccsal valóban belehasított a levegőbe. Két év alatt ennyit változott a közös tudás és közös tapasztalat. Ha 1986-ban tudják, hogy a Tiszatájban megjelent verset a párt legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság is tárgyalta, akkor az szenzációt jelentett volna számukra, amikorra ez nyilvánosságra került, a filoszokon kívül senkit nem foglalkoztatott már. A fentebb idézett trutymóhasonlatot Annus József vetette fel, amikor a Tiszatájtól való elküldésükről beszélgettek vele, még abban az évben, nyilvánosan, az érdekesség kedvéért a párt Bács-Kiskun megyei oktatási igazgatóságán rendezett beszélgetésen, hiába, akkor már szinte minden előfordulhatott. Azt viszont nem mondta el, hogy ő is beszervezett ügynök volt, 1978 végétől Tihanyi fedőnevű jelöltként(l), 1979 márciusától pedig Csanádi fedőnéven számolt be a Tiszatáj belső ügyeiről, az Ilia Mihállyal való kapcsolatáról, a szerkesztőségbe érkező vendégekről és a kéziratokról, Illyés Gyuláról, Sütő Andrásról, Csoóri Sándorról, Nagy Gáspárról, Kiss Ferencről, a Tiszatáj legfontosabb szerzőiről. Közben párttag volt, s értékelte a beszélgetéseket, kéziratokat a Tiszatáj szempontjából és a politika szempontjából is. Valóban nem lehetett tudni, hogy hol húzódnak a falak. Annus József legközelebbi munkatársával, Olasz Sándorral, aki később, már a rendszerváltás után, a Tiszatáj főszerkesztője lett, sokat beszélgetett, Annus József múltjának ezt a pontját azonban soha nem érintették. * A vonatkozó irodalom: Müller Rolf: A Tiszatáj-ügy állambiztonsági dokumentációja, 1986, Kortárs, 2001. 7. 39-68.; Péter László: Kádár János a Tiszatájról, Tiszatáj, 2007. 9. 58-61.; Szőnyei Tamás: Titkos írás, Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1960, Nórán Libro, 2012, I—II., II. 622-632. 39. A huszadik század elején nem lehetett volna előre megmondani, hogy mindaz, amit megfigyelt, s amiről a jegyzeteiben akár hiányosan is beszámol, megtörténhet majd az irodalommal. Azt sem lehetett megmondani előre, hogy abban a században mi történik majd az emberrel. Nem lehetett volna megmondani, hogy egy vers vagy regény közléséről nem szerkesztők, hanem pártemberek döntenek. Nem lehetett volna megmondani, hogy ez a század megsemmisíti az ember méltóságát. Azt sem, hogy ez a század megsemmisíti az ember által megteremtett művek méltóságát. Ady, ha élne, nem értené ezt a világot, gondolja. 74
