Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése

Közben tudta, hogy nem ez az irodalom, az valami más, a művek világa valahol az általa újonnan megismert világ fölött lebeg.

Tudta azt is, hogy ha írni akar, akkor az írásért külön meg kell majd küzdenie.

35.

Minden reggel bement a szerkesztőségbe, de a munka más volt, mint másutt, egész nap nem lehetett bent maradni.

Ma már más munkája is van a munkahelyén, mint a szerkesztés, ezért marad bent szinte mindig egész nap, vagy tovább is, de a szerkesztéssel nem lehet, nem szabad az egész napot kitölteni.

Ez a munka intenzívebb annál, hogy egész nap csinálni lehessen.

Általában a levelek olvasásával kezdte a napot, aztán jöttek a megírandó levelek, majd a telefonok, a telefont valójában itt szokta meg, addig alig volt vele kapcsolata. A kéziratok olvasása vagy gondozása mindig otthonra maradt, a kicsi szerkesztőségben a beszélgetések, telefonhívások közepette a kéziratokra nem lehetett figyelni. Aztán természetesen a telefonokból is sok maradt otthonra, amikortól már otthon is volt telefonjuk, a munka így, tagoltabban, mint másutt, kitöltötte az egész napját.

Sokszor jöttek vendégek a szerkesztőségbe, ők is mentek író-olvasó találkozókra, előre meghatározatlan rend szerint formálódott az életük.

Ezeknek a kedd délutáni értekezleteknek a légkörét ma már nem lehet újrateremteni. Megváltozott a világ azóta, számos résztvevő meghalt már, Bodor Jenő is, Zám Tibor is, most, amikor ezeket a sorokat írja, Szekér Endre is, Goór Imre az öregségével már régóta elmaradt ezekről a beszélgetésekről. Azóta a tétje is más lett az irodalomnak, kultúrának, akkor minden hír, értesülés információmorzsa fontos volt, ezeknek a tudatában formálták a maguk elképzeléseit. Közben pedig minden prűdségtől mentes ironikus, de sokszor gyilkos humorral találkozott, utólag immáron visszaadhatatlanul.

Emlékszik, Zám Tibor már dél körül feljött a szerkesztőségbe, kibontotta frissen vásárolt párizsiját, a papírt az íróasztalra terítette, elővette az ugyancsak friss zsömléket, az ebédhez megitta a magával hozott üveg sört, majd bevette gyógyszereit, mintha tudatosan pusztította volna magát. Közben szidta, néha átkozta a politikát, a pártbizottságot, mindenkit, akivel a politikából kapcsolatban volt.

36.

Ági sokat volt otthon egyedül Zsófival.

Várták második gyermekük születését, albérletben éltek, abból, hogy valamikor lakáshoz juthatnak, semmi nem látszott. Pénzük alig volt, a fizetése nagyobbik részét elvitte az albérlet.

Számukra idegen városban éltek, a szerkesztőségben dolgozó pár emberen kívül alig ismertek valakit, sokszor érezték kilátástalannak az életüket.

A Forrás körüli viharok ezt az érzetet felerősítették, a lap bármikor összedőlhetett, soha nem lehetett tudni, hogy egy-egy problematikus szám mikor ránt magával mindent és mindenkit.

71