Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése

A mából visszanézve, amikor azzal az időszakkal kapcsolatban majdhogynem teljesen lezárt folyamatokat látunk, ebből már szinte semmit nem lehet megérteni.

Azt sem, hogy legyintve léptek túl egy-egy országos vagy éppen a megyei lapban megjelent támadáson.

Azt sem, hogy egy-egy támadás után miért kezdtek gondolkodni újabb számo- kon-összeállításokon.

Azt sem, hogy mit jelentett nekik, ha a Szabad Európa Rádió beolvasta a lapban megjelent egyik vagy másik írást.

Más világ volt az, a mostaniból semmit nem lehet megérteni belőle. A közeg, amelyikben éltek, már teret adott a kötelező irányvonaltól való eltávolodásnak, de még lecsapott azokra, akik a közvetlen direktíváktól eltávolodtak.

Az így kialakuló sávban telt az életük.

37.

A szerkesztőségben páran dolgoztak, mondta, sok mindenről beszélgettek, a reáliákról mégis keveset beszéltek, talán ezért is ismerték meg lassan a várost. Tudniuk kellett, hol, milyen boltok vannak, orvost kellett találniuk maguknak és meglévő és születendő gyermeküknek, s így tovább.

Korban Pintér Lajos állt hozzá a legközelebb, ezekben a kérdésekben leginkább Lajos segítette őket.

Akkor az anyagi kérdések szinte elő sem kerültek, az életpálya tudatos alakításáról szó sem volt.

Mégis, már az első ősszel TIT-tanfolyamot vezetett, hívták erre a munkára, vállalta.

Azóta mindig több helyen dolgozott. Állása egy volt, de órákat tartott középiskolákban és Szegeden, az egyetemen, előadásokat tartott, könyvbemutatókon vett részt, könyvbemutatókat vezetett, ezek nélkül a munkák nélkül nem éltek volna meg.

Recenziókat, tanulmányokat írt, írásaiból könyveket állított össze, rengeteg energiát fordított a szerkesztőségi munka melletti munkákra, de másképpen nem tudtak volna létezni.

De, most is mondja, mint mindig, amikor erről beszélgetnek, hogy a szerkesztőségi munka egyetlen pillanatra sem esett ki a fejéből, s mindaz a munka, amit a szerkesztőségi élet mellett végzett, valamilyen formában mindig összefüggött azzal.

Akkor is, s azóta is több munkahelyen dolgozik szinte mindenki, aki talál még munkát magának, mégis sokat gondolkodott azon, hogy mennyivel nyűgödtabb, kiegyensúlyozottabb lett volna az egész társadalom élete, ha az emberek egy munkából meg tudtak volna élni.

Amikor a Németh Lászlóval foglalkozó könyvét írta, akkor sem volt egyetlen szabadnapja sem. Bement a szerkesztőségbe, intézte, amit intéznie kellett, hazament, írta a könyvet, fogadta a telefonokat, akkor már e-mailek is érkeztek, egy-egy telefonhívás és e-mail-váltás között írta a könyvet, kellett ez a feszültség a munkához.

72