Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
Fűzi László Az idő keresése 34. A szerkesztőség más jellegű munkahely volt, mint a munkahelyek többsége, vagy akár az iskola, amelyikben a maga életritmusát kialakította. Kevesebben voltak itt, mint más munkahelyeken, akkor, amikor bekerült a szerkesztőségbe, négy állandó munkatársa volt a lapnak. A teljes csapat kedden délutánonként jött össze az értekezleteknek nevezett beszélgetéseken. Ezeken az értekezleteken sok minden elhangzott, a lapról általában csak akkor volt szó, amikor a szükség úgy kívánta, ha éppen valamilyen baj volt. Egyébként híreket, információkat cseréltek, anekdotákat meséltek, Szekér tanár úr ebben a műfajban verhetetlennek bizonyult, olvasmányaikról számoltak be egymásnak. Nyílt, őszinte beszélgetések voltak ezek, vehemensek is, mindenki mondta a magáét, az irodalmat tekintve egyetemi szemináriumokkal értek fel, a politikai kérdések a legteljesebb nyíltsággal merültek fel. A nyíltság és az őszinteség mindig fontos volt. Ezt az elvárást nem deklarálták, így alakult ki, ő már belelépett ezekbe az értekezletekbe. Hatvani Dani általában ezeken a kedd délutáni beszélgetéseken számolt be a főszerkesztői értekezleteken elhangzottakról, s arról, ha a megyének, pártbizottságnak, tanácsnak valami baja volt velük. Sokat köszönhet ezeknek a beszélgetéseknek, leginkább azt, hogy lehetősége nyílott a véleménye megfogalmazására. Megszokta a vitatkozás lehetőségét, más munkahelyeken nem volt ez így, s ma sincs így. Ha lapértékelések voltak, s jöttek a megyétől vagy a minisztériumtól, akkor is mondták a véleményüket, a lapot csak így, ezzel a magatartással lehetett védeni. Egyébként is, az egész irodalmi világban mindenki mondta a magáét, fölös, így mondja, politikai tekintélytisztelet nem létezett. Az irodalminak nevezett világ zárt kört alkotott akkor, vendégek jöttek, vendégek mentek, sokakkal megismerkedett, olyanokkal, akiknek addig „csak" a könyvét olvasta, figyeltek rá, nyíltak voltak vele szemben. Mondhatná azt is, hogy beavatódott a magyar irodalomba, a beszélgetések során megismerte a legfontosabb anekdotákat, megtanulta a gyilkos erejű sírverseket, a legnevetségesebb dilettáns verseket, s amíg ezek „ráragadtak", belehelyezkedett az irodalminak nevezett világba. 70
