Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Buda Ferenc: Derű - ború: Tűnődések fehérről-feketéről IX.

ennyit tudtam franciául: „Je siti refugie hongrois." Higgyük el neki talán, hogy nem bírt volna megbirkózni a francia nyelvvel...? Itthon állástalanság, fizikai munka, hányódás-vetődés, általános iskolai állások, majd a Mezőgazdasági Múzeum. A debreceni egyetemre nem kerülhetett vissza. 1990 utáni pályájára itt nem térek ki: azt a hivatalos nekrológok bizonyára részletesen ismertetik majd. Személy szerint én sokat köszönhetek neki: a börtönből kicsempészett verseim kéziratát őreá bíztam - akkor épp a debreceni Református Kollégium könyvtárában talált ideiglenes menedékre -, meg is nyugtatott, hogy jó helyen lesznek, eldugja majd valamelyik könyvsor mögé, ahol a kutya sem keresi az effélét. Huszonkilenc év múlva, amidőn a versek holléte felől érdeklődtem nála, postafordultával, épségben, hiánytalanul küldte a paksamétát Pestről Kecskemétre. Kiderült, hogy mégsem hagyta ott a Kollégiumban: a levelesládája legalján őrizgette s hordozta magával számos költözködése alkalmával. Azt sem felejthetem el, hogy 1960 nyarán, amikor a helyzetem-helyzetünk már-már tarthatatlanná vált a szülővárosomban, s mindenáron Budapestre akartunk - mit is? na igen: - menekülni, Für Lajos szervezett számunkra gyűjtést a baráti körben, hogy ne egészen üres zsebbel vágjunk neki a vakvilágnak. (Hadd írjam le ide a többiek nevét is, már akikről tudok: Bata Imre, Juhász Béla, Julow Viktor, Kiss Ferenc. Már egyikük sem él.) Valamikor a 90-es évek közepe táján volt egy levélváltásunk. Csendesen, kevés szóval elpanaszolta, mennyire nehezen viseli a közélet s a napi politika rondaságait, becstelenségeit. Azt találtam neki válaszolni, hogy forduljon háttal az egész kutyakomédiának, írjon, kutasson, tanítson, hisz ez a hivatása. „Igazad van - írta vissza -, de aki egyszer felkötötte a kolompot, annak kolompolnia kell."

Für Lajos távoztával nem tudom, maradt-e még a forradalom debreceni napjainak egyetemi ifjaiból valaki. Egyedül talán Lázár Imre, Hajdúböszörményben. A többiek - például Dede László, a kiváló tehetségű vegyész, Kertész László költő, Kiss Ferenc irodalomtörténész, mindnyájan sorstársaim és barátaim - már valamennyien odaát.

Ne kolomp - harang szóljon most őértük s utánuk.

69