Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Buda Ferenc: Derű - ború: Tűnődések fehérről-feketéről IX.
No, ha fedél nélkülieket nem is sokat, csak amúgy általában embereket annál inkább lehet látni az utcákon s tereken. Napközben is persze, legfeljebb a déli s kora délutáni májusi hőség gyéríti meg valamelyest az utcán járó-kelők sokadalmát. Alkonyattájt viszont benépesülnek a belváros terei: családok, baráti vagy alkalmilag összeverődött csoportok lepik el a padokat, kőpárkányokat, akinek meg nem jut másutt hely, az a zöld gyepre vagy a járdára telepedik. Itt-ott harapnivalót meg italokat árulnak, ám szinte szemet szúr, hogy rútul leittaso- dott embert sehol nem látni. Magányos személyt is ritkán: legalább ketten vagy hárman alkotnak egy-egy kisebb csoportot a helyben megállapodó vagy lassan ide-oda mozgó, sétálgató tömegen belül. A szabad ég alatti társas lét ezen a tájon szemlátomást megszokott életforma. Jó érzés ilyen közelről megtapasztalni mindezt. Úgy látszik: a közösség, a társadalom atomizálódása itt még nem érte el azt a fokot, mint nyugatabbra. Hogy mást ne mondjak - például minálunk. Csaknem negyvenhárom év után láthattam meg ismét Plovdiv városát. Félve mondom, hátha el sem hiszi, aki hallja (vagy olvassa): én bizony alig ismertem rá. Aztán eszembe jutott, hogy nem csupán az évtizedek során bekövetkezett változások meg az emlékezet gyarló volta miatt: egykori utunk alkalmával keveset időztünk itt Kiss Bencével, hamarosan vittek tovább bennünket a Fekete-tenger felé, a ma is - meg bizonyára akkor is - szép óvárosnak épp csak a peremét láttuk, s az én memóriám az épületek helyett egy öreg török képét őrizte meg, aki kopottas öltözékben, borostásra nyírt, fehér szakállasán, sztoikus nyugalommal kuporgott egy sárga falú ház tövében a gyalogjárdán. Nagy élményt nyújtott mindhármunk számára Szófiában a Régészeti Múzeum. És nemcsak a benne kiállított rendkívül szép és változatos anyag okán. Annyit- amennyit tudunk róla, persze, hogy régészeti leletek tekintetében Bulgária eleve jóval gazdagabb, mint Magyarország. E gazdagságon felül azonban az nyűgözött le bennünket igazából, hogy mennyire óvják, milyen szakszerűen, gondosan tárolják, s milyen szemléletesen bocsájtják közszemlére nemzeti kincseiket a bolgár archeológusok. Egészen biztos, hogy kemény gondokkal kell küszködniük nekik is, ám valamiképp az is érzékelhető, hogy e kincsek gazdája, a bolgár állam nem hanyagolja el ezt a területet. Utunkat, szállásunkat, ellátásunkat Doncsev Toso barátunk szervezte - kifogástalanul. Mindent megkaptunk, ami csak egy ilyen röpke kiruccanás szűkös időkereteibe beleszuszakolható. A szófiai Magyar Kulturális Intézet székházában rendezett estünk is szép sikerrel zajlott le. Szívmelengető volt látni, mennyien érdeklődtek irántunk, s a megtapasztalt őszinte vendégszeretetnek és barátitestvéri rokonszenvnek nem volt semmiféle zavaró háttérzaja, sem pedig hamis felhangja. Jó, hogy Európának e gyakorta láz- és idegbeteg térségében a lengyeleken kívül akad még egy nép, akikkel - homályos hátsó gondolatokat s görbe szándékokat kirekesztve - tudunk barátkozni. Szeretnék hinni abban, hogy nem csupán azért, mert nem vagyunk tő- avagy végszomszédok... Az est végeztével odalép hozzám egy magas, atletikus, napbarnított képű, ősz hajú úr, belapított orrnyerge ökölvívói múltról tanúskodik. Hetven év körüli lehet, de kifogástalan testi kondícióban, s szemlátomást a vendégasztalra kirakott kiváló borok megízlelése előtt is alapozhatott már egy-két pohárral. Nagy 65
