Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Buda Ferenc: Derű - ború: Tűnődések fehérről-feketéről IX.

mentén, kizárólag nyugati gépkocsikkal alaposan megrakott trélerekkel is lépten- nyomon találkozunk. Épülőben lévő házak és egyéb létesítmények tünedeznek elő jobbról is, balról is. Minden bizonnyal a gépjárművek iránti keresletnek, s már az első pillantásra is lázasnak tetsző építkezéseknek köszönhető, hogy az áruházak és üzletek többségében autóalkatrészt vagy építőanyagot meg építkezéshez szükséges kellékeket árulnak. Az, hogy - mint szerte Kelet-Közép-Európában - itt is kialakult egy gyorsan gyarapodó (új)gazdag réteg, a vadonatúj nyugati márkájú kocsik száguldozó tömegén meg a luxuskivitelezésű magánpalotákon túl egyebek közt abból is kikövetkeztethető, hogy meglepő gyakorisággal kínálnak megvételre elegáns kivitelezésű kutyaólakat, azaz - bocsánat - házakat, kétöklömnyitől a borjúnagyságig terjedő méretű leendő lakóknak szánva. (A tehetősebbek - akárcsak nálunk - nyilván nem csupán négy-, de kétlábú őrzővédőket is alkalmaznak, ám erre utaló konkrét jelekkel az úton suhanva-zötyögve nem találkoztam.)

Szófiában a közlekedés - beleértve a parkolási lehetőségeket is - igen zsúfolt, s hazai szemmel nézve meglehetősen kaotikus: a volán mögött ülőket, finoman szólva, kevéssé jellemzi a közlekedési rendszabályokhoz való merev igazodás. Hogy az előírások laza értelmezésének vajon hány kisebb-nagyobb koccanás vagy baleset a következménye, azt bizony nem tudom. Ottlétünk kurta ideje alatt gyakorta fel-felvijjogott ugyan a sziréna a város közeli-távoli pontjai felől, ám aligha valószínű, hogy azok mindegyikét közlekedési katasztrófa okozta volna. Meglepő viszont, hogy az itthonihoz, főként a pestihez képest mennyire nyugodtan és türelmesen viselkednek a közutak használói. Egy-egy röpke dudaszó megmegszólal ugyan itt is, ott is, a nálunk látható-hallható ökölrázások és anyázások azonban elmaradnak. Lehet, hogy itt még működik valamelyest az egymás iránti kölcsönös, elnéző türelem? Vagy pedig mindez a déli - tőlünk délibb - társadalomban élő emberek mérsékeltebb idegfeszültségéből ered? Nem tudom, így hát nem is szeretnék futó benyomások s hiányos háttéradatok alapján sem elismerő, sem pedig elmarasztaló ítéletet mondani.

Azóta, hogy legutóbb erre jártam, elképesztő mértékben megsokasodott a bolgár főváros népessége. Ez azonban az ország egyes térségeinek a rovására történt. Korábban jelentős városok elnéptelenedése indult meg, s falvak sora vált gyakorlatilag lakatlanná, miközben Szófia némely kerületeiben mind nehezebb elviselni a zsúfoltságot. A fejlettségbeli és egyéb - pl. vagyoni - különbségek kóros és káros kiéleződése, úgy látszik, itt is együtt jár a rendszerváltozással. Viszont — igaz, ami igaz - Szófia utcáin, terein és aluljáróiban hírül sem látni annyi hajléktalan embert, mint amennyivel Pestnek akár egyetlen kerületében találkozhatunk. Pedig - úgy hírlik - Bulgáriában nagyobb az általános szegénység. Egy elszánt összehasonlító szociológus (ha összehasonlító nyelvészet van, miért ne lehetne összehasonlító szociológia is) igazán utánanézhetne, vajon miféle sajátos társadalmi meg egyéb, például kulturális tényezőknek lehet szerepe ebben az igazán feltűnő eltérésben. Persze az sem zárható ki egészen, hogy a városvezetés adminisztratív intézkedései nyomán gyérült meg az életmódszerűen utcán élők száma Szófiában. (A dőlt betűs kifejezés nálunk a hajléktalan emberek hivatalos - és eufemisztikus megjelölése.)

64