Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Buda Ferenc: Derű - ború: Tűnődések fehérről-feketéről IX.

át kizárólag fiúiskolákba jártam - csak jóval később, már tanárkoromban szerezhettem személyes tapasztalatokat.) Akkori, későbbi és jelenlegi megfigyeléseim mindenesetre némi kételyt ébresztettek bennem a klasszikus neveléstudomány tabula rasa elve iránt. Bizony: már e világra sem egészen tiszta lappal születünk. (Most veszem észre: kissé elkanyarodtam az árulás tárgykörétől. No, nem baj.)

Közbevetőleg: ugyanazon hajdani időszakban a Bibliát lapozgatva elképedve fedeztem föl benne Júdás apostol alig több, mint egyoldalnyi levelét közvetlenül a Jelenések Könyve előtt. Megvallom, némi idő meg töprengés kellett hozzá, mígnem rájöttem: itt egy merőben másik Júdás a szerző. Júdáson kívül az én szememben úgyszintén az árulás megtestesítője volt az általam legelőször, még nyolcévesen elolvasott Jókai-regény, a Szeretve mind a vérpadig egyik főalakja, Ocskay brigadéros, továbbá persze a remélhetőleg még mindig széles olvasói körökben ismert Hegedűs hadnagy az Egri csillagokból. Gárdonyi körültekintő, alapos ember- és valóságismeretére vall, hogy e szavakat adta a bitófa alatt álló Hegedűs szájába: „Gyermekeim vannak, érthető..." - már-már (de csakis már-már) emberi szánalmat keltve az emberpróbán csúfosul elbukó iránt.

*

Erről jut eszembe: nemrég hallom a hírt a rádióból, hogy végre törökül is olvasható az Egri csillagok. Egy - évek óta hazánkban dolgozó - török orvos, Erdal Salikoglu szánta rá magát, hogy anyanyelvére lefordítva közreadja. A hír okán őt is megszólaltatják. Hibátlan, szép magyarsággal válaszol a riporter kérdéseire, megemlítvén: nem árt, ha a török olvasók az övéktől eltérő szemszögből is visszapillanthatnak a hajdani Oszmán Birodalom diadalmas hódító háborúira. Hozzáteszi: ha az első, egy-két ezres példányszámú kiadás sikert arat, úgy azt megsokszorozva elvileg 76 millió ember számára válik hozzáférhetővé Gárdonyi legismertebb, legnépszerűbb regénye. (Azt pedig jómagam teszem hozzá: Törökország népességének kb. 18-20 százaléka más nemzetiségű, egyebek közt - és nagyrészt - kurd. Ok vajon milyen szemmel, s főleg miféle érzésekkel olvasnak majd - ha kezükbe jut Gárdonyi regénye - a magyarok török elleni küzdelmeiről?)

A legfontosabb azonban ez: ha abból a 76 millióból, mondjuk, „csupán" néhány tíz- vagy százezer olvassa el az egri vár védőinek regényes történetét, a török doktor (aki emellett még zenész is: amint nemrég hallottam, Kobzos Kiss Tamással szokott együtt muzsikálni) akkor is felbecsülhetetlen szolgálatot tett a két nép, a két ország közti hídépítés ügyében. (Ehhez hasonló hídverés legutóbb éppen hét esztendeje, 2006-ban történt: akkor jelent meg egy török nyelvű válogatás Balassi Bálint verseiből, Dursun Ayan remek fordításában - meg is kapta érte a Balassi Bálint Emlékkardot.) Azon pedig ne akadjanak fönn török barátaink, hogy Gárdonyi nem éppen s nem mindenben hízelgő képet fest az országot dúló törökökről. Ugyan ki várhatná el tőle ennek az ellenkezőjét? Az ő írói talentuma azonban érzékelhető közelségbe hozza a véres harcok hátterében a maguk emberi törvényei szerint alakuló-működő sorsokat s kapcsolatokat is. Jómagam kilenctízévesen, közvetlenül a II. világháború befejezése után olvastam el legelőször az Egri csillagokat, s a regény egyik (ha nem a) legemlékezetesebb jelenete az volt

61