Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu

ismét, de közben le sem veszi a szemét a lovaglóostorról, amelyet még mindig a kezemben tartok.- Hát ez nagyon érdekes - nézek vele farkasszemet, miközben karikába hajlítom az ostort, amely meglepően rugalmasnak bizonyul, mert figyelmeztetni akarom Barnát, nem hagyom, hogy az eredeti kérdésemről elterelje a figyelmemet.- Kérlek, vigyázz vele, nehogy eltörd - mondja, már-már bocsánatkérően Barna, miközben az ostorért nyújtja a kezét.

Egyelőre úgy döntök, hogy nem adom vissza. Barna körül körözök, mint egy keselyű, és miközben nagyokat csapok az ostorral a levegőbe, odavetem a der- medten ülő Barnának:- Nem is tudtam, hogy lovagolsz.- Most kezdtem - feleli. - Illetve nemrég - helyesbít heherészve.- Na és merre lovagolgatsz mostanában? - érdeklődöm, miközben még mindig az ostorral suhogtatok.- Erre-arra. Egyébként Izabel is velem lovagol.

Izabel Barna barátnője. Állítólag a közeljövőben összeházasodnak. Izabel kalmopyrinfehér bőrű, tudálékos, hülye picsa, s mivel nem doktor, így nem is nagyon számít a mi köreinkben. Nincs is kedvem vele foglalkozni, ezért aztán úgy teszek, mint aki meg sem hallotta a nevét. Bólintok, majd határozott hangon folytatom: - Értem. Szóval erre-arra lovagolgatsz. - Kivárok egy ütemet. - És mondjuk a Káli-medencében, a Csobánc környékén is fogsz lovagolni, Barna?- Rendben van - sóhajt megadóan. - Beszélnünk kell.- Hallgatlak - mondom fölényesen. Leülök vele szemben a székre, és a lovaglóostort egy hanyag mozdulattal az íróasztalára dobom.- Viktor hétfőn behívatott... - kezd bele, aztán váratlanul abbahagyja és körbenéz - ...de senkinek egy szót se.- Nyugi - mondom fölényesen. - Mesélj.

Hamarosan megtudom, hogy a főnökünk Barnával is megosztotta a terveit. És Barna is leköltözik. Ő Szentbékkállán vesz egy házat. Lovasfarmot akar nyitni. Állítólag Izabel is vele tart, amiben én erősen kételkedem, mivel a barátnője már Viktor kerti partiján is állandóan a szúnyogok miatt sápítozott, egyébként meg tele van anyajeggyel, és könnyen leég. Mivel Barna tervei, amelyek megvalósulásában a legkevésbé sem tudok hinni - fogalmam sincs, honnan lenne pénze hátaslovakra, amikor csak egy négyéves Opel Astrája van és egy másfél szobás lakásban lakik, a fizetése meg csak alig valamivel több mint fele az enyémnek -, nem keresztezik az én elképzeléseimet, megnyugszom.

Pár perc után megtudom, hogy Barna a lovastúrák mellett lovasíjászatot is akar oktatni. A következő negyedórában, ernyedt unalomba süppedve, kénytelen vagyok végignézni, ahogy egy Kassai nevű pasas - gyorsan tisztázzuk Barnával, hogy ez a Kassai nem azonos azzal a futballbíróval, aki az angol-ukrán meccsen benézett egy gólt - lóhátról, bőrvértben és bőrsisakban vagy százszor fejbe lő néhány honfoglalás korabeli frankot jelképező szalmabábut, majd kardot ránt, és hangos üvöltéssel a bábukra rontva egyenként lenyakazza őket.- Nem semmi! - nyugtázom kissé bágyadtam a látottakat. Közeleg az ebédidő, éhes vagyok.

47