Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu
A következő egy órát a Gábor felett aratott - reményeim szerint végleges - győzelmem ünneplésével töltöm, miközben a fogadóm éttermének a menüsorát állítom össze. Az ételek háziasak, autentikusak és könnyen elkészíthetők. Egyébként nagyjából az Andrássy úton nemrég megnyitott bisztró, a Kantin étlapját másolom le. Mivel az alapkoncepciót helyesnek ítéltem, és tudomásom szerint rendkívül sikeres a hely, csak néhány apró változtatást hajtok végre rajta. Az előételeknél mindjárt egy kis finomításra kényszerülök: a gulyásleves ugyan maradt, de szürkemarhából fogjuk elkészíteni. A háromféle ízelítőt törlőm, helyette parasztreggelit kap majd a vendég, választása szerint egy pohár házi bodzaszörppel vagy pálinkával. A főételek közül a mustáros sertéstarját mangalicára változtatom, a marhapörköltet, csirkepaprikást, a grillezett kecskesajtot és a töltött paprikát meghagyom. Rövid gondolkodás után felveszem az étlapra a lecsót parasztkolbásszal és csemegeuborkával, amit ugyan a Kantinban nem, de a Káli-medencében rendkívül népszerű Kővirág étteremben már ma is rendelhet a vendég. A desszertek közül a kézműves sajttálat és a túrógombócot tartom meg, míg a fagyit túlságosnak is urbánusnak ítélem, így helyette mákos gubát kínálok majd. Éppen azon töprengek, hogy reggelire mit adjak a szállóvendégeimnek, amikor a folyosóról, ha csak egy pillanatra is, Barna hangja szűrődik be a szobámba. Mivel Barnával eddig nem beszéltem a terveiről, és Straub sem mondott róla semmit, először arra gondolok, hogy Viktor neki valószínűleg nem szólt. Ezt könnyen el tudom képzelni, mivel Barna a főnököm legutóbbi kerti partiján csúnyán berúgott, és összevissza beszélt mindenféle hülyeséget. Egyébként meg Viktor a háta mögött mister szarnak hívja, az egyik kedvenc filmje, a Kutyaszorítóban nyomán, amiből hosszú monológokat tud idézni. A mister szar, nevetek fel magamban, valljuk be, nem túl hízelgő szegény Barnára nézve. Tanulva azonban a Gáborral történtekből, átgondolom a helyzetet, és úgy határozok, hogy Barna terveit kitudakolandó - már ha vannak neki egyáltalán -, felderítő útra indulok a szobájába.- Köp, köp, köp - adom a jófejet, és belépek az irodája félig nyitott ajtaján.- Helló, helló sir! - köszönt vidáman Barna, de nem hagyom, hogy megtévesz- szen, mivel a tekintetében mintha sunyiságot látnék.- Mi a nagy helyzet? - teszem fel a teljesen értelmetlen kérdést, mivel nem akarok ajtóstul rontani a házba. Jobb óvatosnak lenned, nem vagy hazai pályán, figyelmeztetem magam.- Semmi - feleli flegmán, aztán gyorsan körbenéz az asztalán, amelyet egyetlen akta mellett (az is be van csukva) lovas magazinok borítanak, rajtuk keresztbe fektetve egy lovaglóostor. A lovaglóostor és a magazinok láttán azonnal megszólal bennem a vészcsengő.- Ez mi? — veszem kézbe az elegáns bőrmarkolatú lovaglóostort.- Khüm... - krákog Barna. — Szóval... - kezd bele újra, de csak rövid bizonytalankodás után folytatja: - Sikerült a biológus szakértővel beszélnem, és képzeld csak - felnevet -, kiderült, hogy a búvárpoloska és az óriáscsibor ilyen vízminőség meg mélység mellett nem is lenne életképes. Hát nem őrület? - nevet fel 46
