Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu

- Ezt nem te döntőd el! - mondom kissé már emelt hangon. Kezdem elveszíteni a türelmemet.- Anya kell! - üvölti el magát.- Ne húzd a földön a sálad, mert ráverek a kezedre!

* * *

Csütörtök reggelre Straub azt is kideríti, hogy Viktor - aki időközben elutazott egy konferenciára Bécsbe - még hétfőn beszélt Gyurival és Gáborral is. Gyuri Révfülöpre, Gábor Kékkútra költözik. Könnyű nekik, nincs családjuk, jegyzem meg magamban, mialatt Straub a terveikről mesél. Gyuri vitorlásokat akar felújítani és építeni. Gábor az ingatlanbizniszbe vág majd bele, és mellette nyáron bicikli- és robogókölcsönzőt üzemeltetne. A biciklis dolog nekem is az eszembe jutott, sőt, az időközben letöltött pályázati anyagba bele is írtam, hogy a panzióban biciklikölcsönző is működik majd. A sport és az egészséges életmód támogatása pluszpontokat jelent a bírálat során. Éppen azon morfondírozom, hogy mondjam meg Gábornak, nem tartom túl jó ötletnek, hogy a szomszéd faluban ő is nyit egy kölcsönzőt, amikor kopogtatás nélkül maga Gábor ront be a szobámba.- Van egy kis gond - kezd bele, minden átmenet nélkül.- Igen? - böffentem oda neki, miközben a hátamon megfeszítem az izmaimat.- Gondoltam, hogy még az elején tisztázzuk - próbál keménykedni.- Tessék, parancsolj - adom a flegmát, de közben a kezem az ölemben ökölbe szorul.- A panzióról van szó.- A panzióról? - kérdezek vissza, mint aki rosszul hall valamit, pedig nagyon is jól értem, amit mond. A szívverésem felgyorsul.- Igen, a panzióról, amit te akarsz nyitni.- Na és mi van vele? - kérdezem, miközben gyorsan el is döntöm magamban, hogy akármit akar Gábor, én nem hátrálok meg.- Csak annyi, hogy én meg Kékkúton akarok egyet nyitni, és a lokációk nagyon összeérnek... és egyébként is túl közel van a két falu... meg a méréseim szerint ennyi vendég nem tud eltartani ilyen méretű létesítményeket... meg egyéb is van - fejezi be némileg belezavarodva a mondanivalójába.- Azt hittem, hogy ingatlanban akarsz utazni - próbálom sarokba szorítani.- Több lábon kell állni - feleli határozottan.

Ezt az információt csöndben emésztem, aztán ezzel próbálkozom: - Viktorral egyeztettél már?

Viktor nevének említése szemmel láthatóan meglepi Gábort. Hosszú másodpercek után, mialatt a padlót bámulja szemmel látható zavarában, aminek én kifejezetten örülök, kinyögi: - Miért, te igen?

Várok, kiélvezem a helyzetet és szinte már könnyedén azt hazudom: - Hát persze. - Rövid szünetet tartok. - És mindenben támogat.- Értem - feleli csüggedten, majd így folytatja: - Ha így áll a helyzet, akkor még átgondolom.- Helyes, tedd azt - búcsúzom tőle, már-már vidáman.

45