Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Zelei Miklós: Apa citrommal
wellnessravatal: De Vénusz-domb-rákról még nem hallottam. ursula: Vagy nem? wellnessravatal: Vagyok. Lefelé a Parnasszusról, esőben A vaszluji hegyek. Ide látszanak. Olyan gyorsan kell mennie, ahogy az állat megy. A bárányok. A gyermekistennő ezt az utat minden reggel fél óra alatt megteszi. En egy életen át, de már le. Hogy már lent legyek, amikor meghalok. Hatalmas eső volt az éjjel, felázott az agyagos talaj. Előreteszem a lábam, mellé a másikat, azt hiszem, biztosan állok, de megindul velem a föld, mintha mozgólépcső, és elesem. Az eső is újrakezd. Szerencsére jó ruganyos a talaj, nem töröm össze magam. Egy kicsit már megszikkadt a mélyút, de a megújult esőtől most még síkosabb. Fölötte egy kicsi ösvény szalad, de nagyon halovány. Alig látszik a fák alatti fűben, avarban. Gyakran megszakad, beletorkollik a mélyútba és vége. Fönt ráadásul vipera él. Az már az erdő. Ott megyek tovább. És amikor magabiztos kezdek lenni, amikor azt hiszem, hogy már nem lesz több csúszós szakasz, jön a következő. Végképp elesem. Becsúszom a mélyútba, térdelek a bal oldalában, de annyira csúszós, hogy képtelen vagyok fölállni. Nem tudom hová tenni a talpam, mindig kicsúszik alóla a talaj. A jobb oldalon, az út túloldalán, van egy füves porond, tőlem három-négy méterre. De hogyan jutok el oda? A távolságot csak négykézláb tudom megtenni, és örülök, hogy sikerül. Végre fölállhatok. így jutok le. A falu szélén mellém ér egy férfi, teheneket hajt: „Hun pocsétát?" Látja, hogy velem maradni nem érdemes. Azt mondja: „Maga csak menjen lassan. Én meg menegetek." És eltűnik. Apám is ugyanezt kérdezte, ha gyerekkoromban nyakig sárosán hazaértem: „Hun pocsétáltál?" Itt. Kétezer kilométerre hol az egyik, hol a másik kérdéstől. Itt, ahol a fertőrá- kosi út Scarbantia felé a mélyútba szakad. Gránát robban, géppisztolysorozatok verődnek, pisztolylövések pukkannak. Atilla király nem prédálta föl Rómát. A magyar határőrök győzni akarnak a taposóaknák, szögesdrótkerítés mögé zárt, legyőzhetetlen napisten fölött, lövik a Mithrász-szentélyt, előre! A fegyverdörgés fölerősíti a némaságot. Hangtalan érkezik a miniszterhelyettes Mercije a Nemzeti Galéria kiállítótermébe. A főhelyettes kiszáll, leveszi a falról A miniszter Mercedese elhalad az 1124-es számú italbolt előtt című képet. Az életműve akció. Sok művész van, nincs cezúra. Szól az ipari hangszer. Ötvenezer forint nyííí. Ötvenezer forint ííí. Iíí-nyííí- ííí-nyííí. Fém-fű-rész-szerenááád ííí. Jobban járunk, ííí-nyííí-ííí-nyííí, ha a szobor mindenestől a méhtelepre megy. Hulladékszép, hulladékjó, hulladékigaz. Iíí- nyííí-ííí-nyííí, mintha darabonként lopnák szét! A színesfém ára, ííí-nyí-ííí-nyí, gyakorlati haszna nyíííííí, a falukasszába cseng ííí. A közösbe. A polgármester lefűrészelteti á fiút a mozdonyról. A mozdonyt a fiúról. A mozdonyt a moz21
