Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Tornai József: Elveszítetted mindened; Egy a születés, a nemlét; Egészség-párnám; Levél a megválaszolhatatlan kérdésekről: versek

ököl, gondolat, testvér-nevetés: s tréfás, komor, ritka káromkodásod is.

És most? Mikor már évtizedek sodortak el ujjongást, lemondást, szerepet? Ugyanaz az ország ez nélküled?

Egy korom-szárnyas madár szállt ma el ágyam fölött, félig-hunyt, nagy Ady-szemeivel.

Elbújt barátom, miért hagytam, hogy mindent elajándékozz, amit a mi történelmünk szült és szólt, míg már nincs semmid, és csak sír a föld alattam?

Elveszítetted mindened, ha a barátod nem fáj neked.

Egy a születés, a nemlét

Jaj, fény-szilánk menyasszonyom, ne hagyj soká tébolyodnom, álljunk végül a Nap elé, lehessünk végül egymásé.

Nem bánom, ha ma vagy holnap szerelemmé is csókollak, együtt leszünk halál nélkül, mint madár reggelnek örül.

Egy az ember és a párja, szabad már, úgy van bezárva, mert aki tudja, mi várja, az a végső ragyogása.

Égi madár, kicsi madár, szárnyad tűnő csillagsugár, mégis fától fáig dalol, így száll el a terhe alól.

Búcsúmat naponta áldom, táncolunk a lakodalmon, egy a születés, a nemlét, köszönöm öled kegyelmét.